Századok – 1995

Folyóiratszemle - Medusevszkij A. N.: Max Weber és az oroszországi konstitucionalizmus IV/952

952 FOLYÓIRATSZEMLE 952 lizraus nyugat-európai társadalma bármely intézményével kapcsolatos analógiák. Oroszország a 15-17. században frontország volt, gazdasági és embertartalékait az idegen betörések visszaverésére kellett összpontosítania, ami ennek kezdetleges katonai-hűbéri formáinak hosszú konzerválódásával járt együtt; amelyek közül az egyik épp a mesztnyicsesztvo volt. Az uralkodó osztály erőinek összpontosítása csak az egyeduralkodó hallatlanul megnövekedett szerepe révén mehetett végbe és ezen sajátosság az állami felépítmény korafeudális vonásait erősítette, ahogy erre Milov rámutatott. A regresszív, vagy a meghaladott tendenciákat konzerváló, bonyolult gazdasági és politikai körülmények között működő társadalom intézményei a fejlődés alacsonyabb stádiumáig jutottak el. Patriarchális-hűbéri társadalmi struktúra jellemezte őket. A mesztnyicsesztvo-viszonyok magas bürokratizáltsági foka nem áll ellentétben patriarchális és kora feudális jellegükkel, mert mint Weber rámutat, a kemény fegyelem és az igazgatási stáb jogainak hiánya ebben a rendszerben külsőleg emlékeztet a legális uralmi szisztémabeli szolgálati kötelmekre. A két különböző genealógiai rangsor a feudális rendszerekben más formájú szolgálati renddel társult. A nyugati típusú jogtudatban a magánjogi viszonyok kerültek előtérbe, míg Oroszországban a szolgálat származás szerinti bürokratikus rendszere, de mindkettőnek közös eredője volt a vazallitás. így Eszkin szerint a mesztnyicsesztvót a sajátos orosz körülmények közepette kiformálódott, az uralkodó társadalmi rétegeken belüli különleges szabályozórendszerként foghatjuk fel. Az orosz történelem egyes jelenségeiről nézetünk szerint még sokáig vitatkoznak majd a szakemberek. Eszkin — gazdag levéltári (RGADA, 210. fond), monografikus és szakfolyóiratbeli anyagra támaszkodva és új szempontok fölvetésével — elsősorban a mesztnyicsesztvo jellegének, fejlődésének és összehasonlító elemzésének terén járul hozzá a tisztázó diszkusszió eredményességéhez. Otyecsesztvennaja Isztorija, 1993. 5. 39-53. K. J. Medusevszkij, A. N. MAX WEBER ÉS AZ OROSZORSZÁGI KONSTITUCIONALIZMUS Weber fenti témakörben kifejtett nézeteinek aktualitását a mai történészek számára az adja, hogy a vizsgált orosz történeti jelenségek, folyamatok és politikai struktúrák új módszertani megközelítését veti fel a tradicionális társadalmak (ebben az esetben Oroszország és Németország) kapcsán a modernizáció és a bürokratizálód ás kérdéskörében a racionalizálás koncepcióját konkrét történeti anyagon bemutatva. Medusevszkij szerint érthető, hogy Weber épp Oroszországot választotta, hiszen a 20. század elején itt játszódtak le a legradikálisabb változások és csak sajnálni lehet, hogy elemzéseit mindeddig az orosz kutatók alig tanulmányozták. A szerző különösen fontosnak véli Weber művei közül az 1989-ben megjelent orosz akadémiai kiadás 10. kötetéből a „Max Weber az 1905. évi orosz forradalomról. 1905 és 1912 közti cikkek és beszédek" c. összeállítás és az 1906 és 1908 közötti levelezés tanulmányozását. Mindez politikai írásaival együtt jól jellemzi az orosz forradalomról, liberalizmusról és konstitucionalizmusról alkotott véleményét, alkotmányos demokrata szemszögű, szociológiai koncepciójú, de ugyanakkor objektív, „kívülről szemlélő" pozícióját. Weber hangsúlyozta, hogy az erős, demokratikus Oroszország létrejötte meggyorsítja a belső problémák megoldását és sokat megsejtett mindabból, ami ebben az országban realitás lett. Jól látta, hogy a korabeli orosz politikai folyamatokat és társadalmi hatásukat gyors és körültekintő elemzésnek kell alávetni. Erről tanúskodik az 1906. évi német nyelvű „Társadalomtudományi és szociálpolitikai archívum" c. évkönyvben megjelent két írása az orosz polgári demokrácia helyzetéről és Oroszország áttéréséről a látszólagos alkotmányos rendszerbe. A korabeli nagyobb orosz visszhangot jól mutatja, hogy az első művet még akkor lefordították. Webert valójában a társadalmi viszonyok racionalizálása kapcsán, kivetítve ezt a központ és a perifériák eltérő fejlődésének okaira, az oroszországi modernizáció akadályai érdekelték. Az utóbbi kapcsán lényegesnek tartotta az orosz parasztság patriarchális, vallásos, konzervatív és monarchikus nézeteit. Rámutatott, hogy Oroszországban hiányoznak a demokrácia kialakulásában érdekelt társadalmi rétegek, ami kevéssé valószínűsíti a tradicionális európai típusú