Századok – 1995
Folyóiratszemle - Eszkin Ju. M.: A mesztnyicsesztvo a feudális társadalom szociális szerkezetében IV/950
950 FOLYÓIRATSZEMLE 950 hogy ne kerüljön sor a nagyhatalmak beavatkozására az Ibériai-félszigeten, valamint a spanyolokat ez által egy haladóbb belpolitika folytatására késztesse. A szerző végezetül leszögezi, az 1865-1876 közötti időszakban a britek jogosan érezték, hogy az Ibériai-félszigeten befolyásuk megtartásához, sőt növeléséhez kis erőfeszítés is elegendő. Sikeres politikájukat példázza a térségben jelentkező ellentétek eredményes kezelése, valamint az a tény, hogy a közelkeleti válságnak a Nyugat-Mediterrániumra nem lett kihatása. The English Historical Review, 1994. Február, 78-88. p. Ma. T. Eszkin, Ju. M. A MESZTNYICSESZTVO A FEUDÁLIS TÁRSADALOM SZOCIÁLIS SZERKEZETÉBEN Mielőtt elkezdenénk Eszkin írásának ismertetését, ügy véljük — ha a recenziót az orosz középkorkutatással foglalkozókon tül mások is elolvassák — nem árt utalni tömören arra, hogy a mesztnyicsesztvo a származás alapján történő kinevezések rendszerét jelenti. A szerző kimerítő historiográfiai áttekintése nézetünk szerint nem véletlen, hiszen a fogalom szociális és jogi tartalmának értelmezése a 19. századvégi alapkoncencepcióktól kezdődően napjainkig sokat változott és máig fennmaradtak vitatott kérdések. A 19. század második felének és a 20. század elejének két ellentétes mesztnyicsesztvo-koncepciója (Sz. M. Szolovjové és A. I. Markevicsé) tükrözte az akkori orosz társadalom ideológiai beállitódottságát. A nagy középkorkutató N. E Pavlov-Szilvanszkij nézeteit Eszkin szerint nem értékelték kellőképp, noha ő próbálta meg ezt az intézményt a moszkvai állam szociális és politikai struktúrájába szervesen beilleszteni, igaz az államfővel való politikai ellenállás arisztokratikus módját némiképp felnagyítva és a nyugat-európai terminológiai analógiát a mai történészek szerint túlerőltetve. Az 1950-60-as évek fordulójától a mesztnyicsesztvóra vonatkozó forrásanyag kibővülése új megközelítéseket tett lehetővé. Ilyenek voltak pl. Sz. 0. Schmidt, A. A. Zimin, Ju. N. Melnyikov és E V Szedov kutatásai. Schmidt szerint szolgálati-származási jellegű, politikai szerepet játszó intézményről beszélhetünk a központi hatalom és a hűbérurak felső csoportjainak sajátos kompromisszumaként. Zimin a mesztnyicsesztvo korai forrásait tanulmányozva, főleg szolgálati karakterét emelte ki (a moszkvai bojárok eszerint tölthettek be katonai és adminisztratív tisztségeket) és csak az intézmény megerősödése után társult az előbbi elvhez a család származását alapul vevő megközelítés. Melnyikov teljesen elveti az immunitás-jelleget és a mesztnyicsesztvóval kapcsolatban még érdekes lehetséges összefüggesekre utal a korabeli országygyűlésekkel. Szedov 1985-ös disszertációjában az intézmény eltörlésének időszakát (a 17. század utolsó harmadát) vizsgálva a kormányzati apparátus és a mesztnyicsesztvo közti anakronizmusra hívja fel a figyelmet. Eszkin úgy véli, noha — mint az előbbiek is mutatják — a téma iránti érdeklődés fokozódott, a megközelítések új szempontokkal gazdagodtak, ennek ellenére a sajátos orosz intézmény szociális vonásainak tisztázása és összehasonlító elemzésének színvonala kívánnivalókat hagy maga után. A moszkvai fejedelemség korára szerinte már egyértelműek a mesztnyicsesztvo szolgálati vonásai, legfeljebb a külső fenyegetettség miatti hadseregszervezés sajátosságai kissé tompították a vazallusi viszonyok „individualitását". A feudális társadalmi struktúra másik jellemzője; a korporativitás, az intézménnyel kapcsolatos folyamodványokban jól nyomon követhető. A 17. század közepén Eszkin szerint különösen a városi nemesi (területi-szolgálói testületek kerülhettek konfliktusba a belügyeikbe beavatkozó államhatalom képviselőivel. A klasszikus nyugat-európai feudalizmusban egyensúlyban volt a senior-vazallus vertikális és horizontális kapcsolat; vagyis az utóbbi a hűbérúrhoz az egyéni alávetés révén kapcsolódott, ugyanakkor szociális-jogi státusza attól a társadalmi csoporttól eredt, amelyhez tartozott. Oroszországban ezzel szemben — mint Melnyikov rámutatott — az alávetés is a korporáción át történt, ami a horizontális vkzonyok előtérbe kerülését jelezte. Mint L. V Milov megjegyezte, a nyugati feudalizmusban a gazdasági-társadalmi és a magántulajdonosi hagyományok következtében bonyolult, szerteágazó vazallusi-korporatív viszonyok jöttek létre. Az immunitás, az egyes privilégiumok egyre tágabb társadalmi csoportokat fogtak át. Az orosz uralkodók alattvalóik fölötti hatalmát viszont sem a hagyományok, sem a törvények nem korlátozták, ugyanakkor mint
