Századok – 1995

Történeti irodalom - Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem; önigazgatás (Ism.: Csorba László) IV/938

938 TÖRTÉNETI IRODALOM alista hatalomátvétel. A hitleri népiségpolitika (Volkstumspolitik) visszaélt a német népiségkutatással, népiségtörténettel, s Mályusz növekvő ellenérzéBsel, sőt ingerültséggel nézett ezzel szembe. A budapesti német követség jelentései foglalkoztak egy-egy inkriminált tanulmányával, cikkével, miközben a hazai közvéleményben nem szűnt meg, még fokozódott is a bizalmatlanság, gyanakvás vele szemben, aki a németektől vette át és alkalmazta hazai történetünkre azokat a — sok tekintetben valóban vitatható és vitatott — módszereket, amelyeket egyre inkább szembe kellett immár fordítania azok elfajzásaival. Mályusz — okkal, és ok nélkül — sok megaláztatásban, mellőzésben részesült 1945 után, még jó ideig. Ezek azonban nem törték meg. Bámulatos munkabírással óriási teljesítményekre volt képes, amelyek történettudományunkat nagybecsű értékekkel gyarapították, főleg a magyarországi középkor története vonatkozásában. Tudományos pályafutása szellemi hagyatékának kritikai feldolgozása, értékelése még előttünk álló — s nem könnyű feladat. Egykorű népiségtörténeti előadásai anyagának közzététele jelentősen előbbre segíthet minket e tekintetben. Tilkovszky Lóránt PARASZTI KISZOLGÁLTATOTTSÁG - PARASZTI ÉRDEKVÉDELEM, ÖNIGAZGATÁS A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29-31. Szerk. Erdmann Gyula. Gyula, 1994. 361 l. Messze már az idő, amikor a magyar historiográfia minden valamirevaló mustrája azzal a panasszal kezdődött, hogy — ellentétben a nagyvilággal — még mindig a politikatörténet hegemóniája uralja a hazai kutatók témaválasztását. A korábban is létező — bár kevéssé preferált, mondhatni „hagyományos" — társadalomtörténet mellett, a nyolcvanas évektől egy új irány kibontakozásának lehetünk tanúi, amely nem csupán a modern technika révén a statisztikai módszerek új generációját alkalmazza vizsgálataiban, hanem ezáltal új szemlélettel, és így új kérdésekkel faggatja forrásanyagát. A makro- és mikroközösségek társadalmi életének, kapcsolatainak ez az új kutatása ma még ugyan nem konkurense a tradicionális történeti műfajoknak, de az erőteljes gyarapodás szembeötlő: kutatóbázisának egyik centruma pár éve már saját tanszékén nevelhet utánpótlást a budapesti ELTE Bölcsészkarán, illetve jeles konferenciák során gyűjtheti össze időről-időre híveit és veheti számba mennyiségileg is mind imponálóbb eredményeit. A Hajnal István Kör, névadó mesterének inspiráló hagyatékához híven, igen közel áll ehhez a tudományos vállalkozáshoz, és a maga eszközeivel segíteni igyekszik kibontakozását. 1991 nyarán a „Rendi társadalom - Polgári társadalom" tágabb témakörén belül ezért rendezett immár ötödik alkalommal olyan tudományos találkozót, ahol egyszerre nyílhatott lehetőség az újabb esettanulmányok, részvizsgálatok ismertetésére, és ugyanakkor bizonyos módszertani-szemléleti kérdések megvitatására. A gyulai konferencia témájának — Paraszti kiszolgáltatottság és paraszti érdekvédelem, önigazgatás — külön aktualitást ad a hazai történettudományban zajló „rendszerváltás", vagyis azoknak az új szemléleti kereteknek, illetve nyelvi-fogalmi apparátusoknak a kidolgozása, amelyek mentesek a korábbi ideologikus sémáktól, és „egy nyelven beszélnek" a nyugat-európai társadalomtudománnyal. A jelzett téma ugyanis korábban a „paraszti osztályharc" címkéje alá tartozott, és mint ilyen, kiemelten fontos területe volt a hivatalos állampárti történetírásnak. Ennek szolgálatában éppoly hűségesen kellett felmutatnia a marxista-leninista munkásmozgalom előfutárait, mint utóbbiak kudarcaival meggyőzően szimbolizáltatni az előbbi vélt magasabbrendűségét. A konferencia öt szekciója közül különösen az első — Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján — tartalmazott figyelemreméltó újdonságokat ebben a témakörben. A nyitó referátum szerzője, Gyáni Gábor már jó ideje egyik úttörője annak a munkának, amely az ún. dolgozó osztályok történeti, szociológiai vizsgálatának nyugati eredményeit a lehető legkörültekintőbben — az adaptációkkal kapcsolatos széchenyiánus figyelmeztetés messzemenő tudatában — igyekszik alkalmazni a hazai történeti jelenségek és események meghatározott körére. Az agrárszocialista mozgalmak alapértelmezéseivel foglalkozó fontosabb írások és koncepciók kritikai áttekintése során meggyőzően mutatta ki e mozgalmak puszta szociáldemokrata eredeztetésének tarthatatlanságát, a Charles Tilly amerikai történész által ajánlott fogalmi vá-