Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 91 Bunyitay. III, Nagyvárad, 1884, 140. - A pannorum scis[s]or nem más, mint a pannorum incisor vagy pannicida; lásd a 100. jegyzetet. 38 ZsO, I, 531. - Nagy Lajos az erdélyi szász kereskedők kérelmére már 1378-ban úgy rendelkezett, hogy kassai és más Erdélyen kívüli kereskedők az erdélyi városokban, az országos vásárok időpontján kívül, „portékáikat, nevezetesen posztójukat, csak végekben és nem rőfszámra (mercantias suas, pannos scilicet, cum pedis et non cum ulnis)" árusíthatják: Fejér: DC, 5, 264-265.; UBS, II, 491-492. - Zsigmond király 1405. évi I. dekrétumának 2. cikkelyében általános érvénnyel kívánta elrendelni, hogy „idegen kereskedőknek (mercatoribus forensibus) egyetlen városban se legyen szabad posztót metszeni és rőfszámra árusítani (pannos incidere et ad ulnam vendere), még az országos vásárok napjaiban sem"; egyben végszámra való eladásaik felső határát is megszabta, éspedig hat vég alatt: Decreta Regni Hungáriáé 1301-1457, Bp., 1976, 193; vö. Kassának 1404-ben adott kiváltságlevelével: Hajnik /.: Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házakbeli királyok alatt, Századok (= Száz.), II (1868), 157-159. - Zsigmond dekrétumára hivatkozva mondta ki a Budai Jogkönyv 77. cikkelye, hogy „frömd kaufleüt. .. nit mügén sneiden und zu ellen verkauffen ir tuecherr, und nymmer wenigerr sechs tücher süllen sy verkauífen. Auch nicht am Iarmargkt": Ofner Stadrecht, 91. - Utóbb a 424. cikkelyben a felső határt, posztófajtánként részletezve, alacsonyabbra mérte; a 433. cikkelyben pedig megerősítette, hogy „keyn gast sehol seyn tüch vorschneiden, sunder gancz verkaufen": 196-197, 199. 39 A drági vámszabályzat ugyanakkor „de una pecia panni boni videlicet et subtiliori duos grossos, item de aliis pannis minorem videlicet subtilitatem et pretium habentibus singulum unum grossum" rótt ki: Jakab E.: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez (= JOK), I, Buda, 1870, 100. 40 Bárczy G.: Magyar Szófejtő Szótár, Bp., 1941, 297. - Hasonlóan az 1405 körüli Schlágli Szójegyzékben: Szamota /.: A schlágli magyar szójegyzék a XV. század első feléből, Bp., 1894, 57. 41 OklSz, 947. hasáb. 42 Az írásmóddal való bajlódást mutatja, hogy az oklevél fordítója, Szegedi György kolozsvári jegyző hol zűrt vagy zwrt, hol szewrt írt: JOK, II, Bp., 1888, 62-64. 43 Lehetséges, hogy a debreceni oklevél „unum... idest possto" olvashatatlan helyén is a szűr szó valamelyik formája állt: 33. jegyzet. 44 Szűcs: I, 137; Calamus [Boldizsár K.]: Debrecen utcái, DKK, 1922, 49; Zoltai L.: A debreceni legrégibb utcanevek, DKK, 1939; DT, I, 121, (Módy Gy.), 161 (Szendrey I.). 46 Szűcs: I, 116-117; Ecsedi: 47; Szimics M.: A debreceni országos vásárok története, Bp., 1938, 10. - A Hunyadi-család debreceni fóldesuraságára: Szűcs: I, 79-80, 84, 89; DT, I, 133-134. 46 Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei (= DVJ). Szerk. Szendrey I., 1550/1551 (Debrecen, 1982), 32, 64, 75, 77; 1554/1555 (Debrecen, 1983), 6, 27, 50; 1555/1556 (Debrecen, 1983), 26; 1556/1557 (Debrecen, 1983), 11, 22, 39, 48; 1564/1565 (Debrecen, 1985), 9, 31, 40; 1565/1566 (Debrecen, 1985), 17, 43; az utóbbiban egy csapóháznak (Czyapohaz) nevezett házacska lefoglalásáról is szó esett: 58-59. - A Békés megyei Gyulán is volt ez idő tájt (1561) piatea Chapo ucza vocata: Veress E.: Gyula város oklevéltára (= GyO), Bp., 1938, 339. 47 Szűcs: I, 124. 48 A pecsétnyomó körirata: Szűcs: I, 117; fényképe: N. Bartha K.: A debreceni gubacsapó céh, Debrecen, 1939, 30; nagyított ábrája: DT, I, 416. - A monográfia ipartörténeti fejezetének szerzője, Takács B. ugyanitt megjegyezte, hogy ezt a céhpecsétet nem tudja összeegyeztetni a szabó- és nyírőcéh 1599. évi céhszabályzatának a csapókról szóló artikulusával. - Hogy miért nem, látni fogjuk a továbbiakban: 121. jegyzet. 49 Czuczor G. - Fogarasi J.: A magyar nyelv szótára, I, Pest, 1862, 902. hasáb; Szarvas G. -Simonyi Zs.: Magyar Nyelvtörténeti Szótár, I, Bp., 1890, 382. hasáb; Kertész M.: Elkallódik, elvánnyad, Magyar Nyelvőr (= MNyr), XLIII (1914), 108; Bartha: 28-33. - Vö. a már idézett 1680-as évekbeli emlékirattal is: a posztócsináló eszközök közé tartozott „egy pengető is..., az kin az gyapjút megszaggatják vagy pengetik, az penig egy hosszú fából s egy vastag húrbul áll": MGSz, VI (1899), 327. 50 Bartha: 9-10, 15, 17, 35. 61 Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Szerk. Székely Gy. Bp., 1953, 135-136. 52 DMÉ, 135. - Balogh szövegközléséről Mályusz, úgy látszik, nem tudott, hozzá állást nem foglalt. Szűcs István könyvét természetesen ismerte, sőt a céhalakulás magyarországi kezdeteire vonatkozó általánosító véleményét bírálattal is illette - de nem a debreceni céhlevél tartalmával
