Századok – 1995

Történeti irodalom - Miskolczy Ambrus: Eszmék és téveszmék (Ism.: Köpeczi Béla) IV/928

931 TÖRTÉNETI IRODALOM egységtörekvéseit a román történész mint „kísértést" ismerteti. (Miskolczy a jegyzeteiéivel szemben hangsúlyozza, hogy erről és nem valamiféle „kísérletről" van szó.) Iorga a román főpapok és az erdélyi fejedelmek ellentéteit politikai motívumokkal magyarázza, még ha a reformációt el is ítéli, de elismeri az utóbbi hatását a vajdaságok ortodoxiájára. Még azt is, hogy a magyarok a kálvinizmussal nem akarták „civilizálni" a románokat. A román görög katolikus vallást „mesterséges alkotásnak" tartja, de elismeri politikai előnyeit. Micu-Klein ügyében tudomásul veszi a magyar közjogi érveket s kerüli az anakronizmust. A Horea-felkeléssel kapcsolatban látja a jobbágyok és az értelmiség szembenállását, később azonban ugyanezen réteg közeledéséről szól s megpróbál valamilyen „harmonikus" egységet teremteni a román életen belül. Mindez nem zárja ki, hogy Bécsről és a magyar nemességről aktuálpolitikai megjegyzéseket tegyen — természetesen óvatosan. Az ismertetés tehát jelzi Iorga történeti objektivitás-keresését, de azt is, hogy alapvető kérdésekben a román nacionalista ideológiát támogatja. A magyar visszhangok közül Miskolczy a Domanovszky által írt Iorga-ellenes pamfletet emeli ki, amelyről nem sok jót tud mondani, viszont szól Gáldi László megemlékezéséről Iorga meggyilkolásával kapcsolatban, idézi véleményét, Brátianu erre való hivatkozásával. Harc a fülekért című tanulmányában az erdélyi magyarság, a román értelmiség és a romániai zsidóság kérdéseivel foglalkozik Nyugaton angolul, németül, franciául kiadott 1987 és 91 között megjelent könyvekkel kapcsolatban. Niessen-nek A. §terca-§ulutiuról, A. §agunáról és Haynaldról szóló könyve kapcsán kifogásolja, hogy nem elemzi a kor etnikai és társadalmi viszonyait s azt állítja, hogy ez a tanulmány „a fülekért való harcban egyelőre vesztes". Ezzel szemben Katherine Verdery a National Ideology under Socialism kritikus szerint a „fülekért való harc diadalmaskodó hőse" (185.). Itt említi a szerző az Erdély története által kiváltott vitát, amelyet szerinte „semleges tudósok magas színvonalúnak tartanak", ő azonban erről magyar nyelvismerete alapján nem tud véleményt mondani. Verdery elfogadja a kontinuitás elméletét. Ennek kapcsán ír D. Prodan történetíróról, aki szembefordult a Ceau§e§cu-féle agresszív nacionalizmussal, sőt az ún. protochronizmussal is. Miskolczy elismeri Prodan ellentéteit a korabeli román hivatalos történelemfelfogással, de az általa megjelentetett Memorii alapján a régi román nacionalizmus képviselőjének tartja. A könyv legsikerültebb részének Constantin Noica filozófus nézeteinek ismertetését tartja, megjegyezve, hogy a szerző nem tisztázta a filozófusnak a Vasgárdához és a kommunizmushoz való viszonyát. Noica fellépett „a szakszerűség és az értékteremtés igényével, a marginális értelmiségi a maga élet-státusát (ami, tegyük hozzá: alacsony társadalmi pozícióval járt) akarta kulturális tekintéllyel biztosítani". (194.) C. Iancu Bleichröder és Crémieux 1878 és 1880 közötti levelezését, B. Walter Die Judenpolitik der rumänischer Regierung, 1866-1888, W Oldson A Providential Anti-Semitism című 19. század végi és R. Volovici Nationalist Ideology and Antisemitism az 1930-as évek zsidókérdéséről szól. Az utóbbi elmondja a román értelmiségi antiszemitizmus jellemzőit, ismerteti Eliade cikkeit és emlékiratait — minden magyarázat nélkül. Miskolczy e zsidóellenességgel kapcsolatban említi a magyar-ellenességet is, amire ugyancsak érdemes odafigyelni: „Akinek Van füle a hallásra, hallja." A távoli barátok közelharca címmel Cioran és Noica filozófiai és politikai nézeteiről szól, s ezzel kapcsolatban Európáról, ami mindkét részről „a magányosság" s a véleménynyilvánítás féltésével jelentkezik, anélkül azonban, hogy a levélváltás körülményeit pontosan megismernénk. Végül A halál Romániában Gail Kligman The Weddign of the Dead című munkáját elemzi a Miori^a ballada alapján, amelyben az egyik pásztor azt kívánja, hogy fiktív házasságra lépjen mielőtt a másvilágra küldenék. Itt felhívja a figyelmet Stahl 1983-ban megjelent könyvére (amelyből 1991-ben magyar nyelven is megjelent egy részlet A régi román falu és öröksége című kötetben az ELTE Román Filológiai Tanszékének kiadásában) s amely ismerteti a Miori^a körüli vitát és megszabadítja azt bizonyos mitológiai magyarázatoktól. A felsorolt jegyzetek azt bizonyítják, hogy Miskolczy Ambrus a történelem, de az irodalomtörténet és a néprajz terén is széleskörű áttekintéssel rendelkezik. Ez esetben nemcsak a román és magyar történészek közötti vitáról van szó, hanem azokról a kérdésekről, amelyek Közép-Európa népeit a múlt objektív megítélése szempontjából egyformán érdeklik. Hadd említsük meg, hogy a témák ilyen részletes felsorolása, az eszmék és a téveszmék szembeállítása, az érvek és ellenérvek latolgatása szinte szükségszerű ebben az összefüggésben. A részletek nélkül nem lehet magyarázni az általános tendenciákat, kiszúrni a nélkülözhetetlen pluralista és egyben szembesitő álláspontokat. A fő törekvés nyilvánvaló: az új történetírás megszabadulva a múlt nemcsak vulgáris marxista, hanem a régi és új nacionalizmust tápláló szemléletétől, azt akarja