Századok – 1995

Történeti irodalom - Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története (Ism.: Urbán Aladár) IV/919

923 TÖRTÉNETI IRODALOM válságot, pontosabban Kossuth aktivizálódását mutatja be. A kérdéskör hátterében ott találjuk Széchenyi Blickjét, Marx Herr Vogt című munkáját, s Rüstow svájci katonai szakíró kétkötetes összefoglalását a szabadságharc hadtörténetéről. A 11. fejezet a Görgey ellen fellépő, rendőrügynökké vált Asbóth Lajos szereplésével foglalkozik A besúgó vádaskodik címmel. Végül az I. kötet utolsó fejezete Görgey „Gazdátlan levelek" című munkájával és hazatérésével ismerteti meg az olvasót. A II. kötet 13-20. fejezete a Görgey-kérdés alakulását követi nyomon 1867-től Görgey 1916 januárjában bekövetkezett haláláig, illetve az első világháború végéig. Az áttekintés legfontosabb tanulsága, hogy a kérdés a politikai függvénye maradt akár a Görgey ellenes vádak megújulásának és kiterjesztésének formájában, akár megfordítva, amikor — a változott politikai helyzetben — Görgeyre hivatkozva marasztalták el Kossuthot. A 13. fejezet így a nacionalista romantikával, a 14. annak bírálatával foglalkozik. A 15. fejezet Kossuth Iratai megjelenését és az akörüli vitákat tekinti át, s egyben felveti a kérdést: miért nem írta meg emlékiratait Kossuth? Utalva arra, hogy Kossuth milyen elutasítóan fogadta a személyét érintő történeti igényű kutatásokat, a következő megállapításhoz jut: „Saját múltját személyes ügyének érezte, és ugyanakkor történelmi érvényűnek tekintette múltszemléletét." (II. 35.) A 16. fejezet a Görgey érdekében 1884-ben megindult rehabilitációs mozgalom fejleményeit, a 17. a szabadságharc témakörét érintő orosz kiadványokat, a 18. pedig az 1890-es évek során megjelent emlékiratokat és összefoglalásokat ismerteti. A 19. fejezet A függetlenség és a paritás elve cím alatt azt vizsgálja, hogy a kiegyezést elítélő politikai magatartás hívei, valamint azok ellenfelei miként tudták felhasználni napi vitáikban a Kossuth-Görgey ellentétet. A 20. fejezet, A „visegrádi remete" Hívek és ellenfelek meglehetős részletességgel mutatja be Görgey hétköznapjait, híveit és a körülötte formálódó baráti társaságot. Az első világháborús veszteség és Trianon után úgy tűnt, hogy a hét évtizedes vita Görgey árulása felett értelmét vesztette. Mint a szerző idézi a 21. A két háború között című fejezetben Szekfü Gyulát, aki „Negyvennyolcas történetírásunk mai állása" (Napkelet, 1924) cím alatt foglalkozott 1848/49 története tudományos feldolgozásának hiányosságaival. Ennek jóvátétele — írta Szekfű — „1918 óta vált lehetővé, mióta Ausztriától elszakadván, 48 és 67 ellentéte nem akadályozza többé nemzeti és tudományos életünk fejlődését". A cikk hangsúlyozta, hogy az osztrák levéltárak, a Magyar Országos Levéltár és a Nemzeti Múzeum iratgyűjteménye lehetővé teszik 1848^9 hiteles rekonstrukcióját. Ezt a célkitűzést a Magyar Történelmi Társulat új elnöke, Klebeisberg Kunó támogatja, s mindenekelőtt módszeres előmunkálatokat, vagyis forráskiadásokat tart szükségesnek. (II. 182.) Az említett kezdeményezésre megindult Fontes-sorozat első kötete Beniczky Lajos visszaemlékezései és jelentései voltak, amelyet a bécsi levéltárban Steier Lajos talált meg és rendezett sajtó alá. A kötet bevezető tanulmányában Steier hosszan foglalkozott Görgey szerepével, mivel Beniczky az ő táborában tartózkodott a téli hadjárattól a nyári levonulásig. Szekfű olyan fontosnak tartotta a kötetet — írja Kosáry —, hogy maga írt róla recenziót a Napkeletben, s annak keretében fejtette ki a már idézett véleményét a 48-as történetírásunk helyzetéről. A Görgey-kérdésről írva nem tekintette politikus alkatnak a tábornokot, aki „csak akkor politizált, mikor erre a hadsereg együttartása érdekében szükség volt". (II. 184.) Szekfű Kossuth és Görgey viszonyát tovább elemezve arra a megállapításra jutott, hogy amikor politikai alkudozásokba kezdett, (kapcsolatfelvétel az oroszokkal), már késő volt. Steier új eredményeit méltatva azt a reményét fejezte ki, hogy a kutatónak sikerül mielőbb a közönség számára is élvezhető formában közzétennie kutatásainak eredményét. A valóban gyorsan dolgozó Steier három részes (négy kötetes) munkája: „A szabadságharc revideált története" 1924-1926-ban meg is jelent. Steier kutatása ismeretlen anyagokat hozott felszínre s új megközelítések lehetőségét kínálta. Munkája általában kedvező fogadtatásban részesült, s alapot szolgáltatott egy igényesebb Görgey-életrajz megírására, amelyet Pethő Sándor jelentetett meg 1930-ban. Ennek a kötetnek is jó visszhangja volt, bár akadt olyan vélemény, amely nem tekintette ugyan Görgeyt árulónak, de a „szabad királyválasztók" nevében aktuálpolitikai indíttatásból elmarasztalta a váci kiáltvány V Ferdinándot elismerő „legitim" magatartását. A légkör változását jelzi, mondja a szerző, hogy nemcsak visszaemlékezések, kisebb-nagyobb méltányló írások jelentek meg, hanem amikor egy kiadványban a Görgeyvel Klagenfurtban 1850 márciusában felvett jegyzőkönyvet akartak ellene a békepárttal való kapcsolata miatt felhasználni, azt nemcsak a szakmai kritika utasította vissza. A közvélemény változását jelzi és a hivatalos politika érdeklődését mutatja, hogy 1935-ben a várbeli Bástyasétányon lovasszobrot állítottak Görgeynek. Ez mintegy tárgyiasult kifejezése lett