Századok – 1995
Közlemények - Ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában IV/883
888 IFJ. BARTA JÁNOS Egyenlőség Társasága) kátéiban lefektetett programjával. Ez utóbbiak ismerete pedig arra enged következtetni, hogy a kivégzéskor osztogatott röpiratban felsorolt célkitűzések általában megtalálhatóak voltak valamelyikükben. Sőt, a társadalmi változásokat kevésbé érintő törekvések — mint a függetlenség, a királyi hatalom lényeges korlátozása /ha nem is megszüntetése/, az alkotmány és a törvények bizonyosfokú átalakítása — ráadásul nem is számítottak újnak, hiszen jóval korábban felbukkantak a magyarországi elégedetlenkedők követelései között. A hatalom védekező reflexe által eltitkolt káték újat inkább indoklásukkal, a részletek bővebb kifejtésével mondhattak volna a kortársaknak. A magyar jakobinus mozgalom résztvevőinek szellemi-politikai indíttatását történetírásunk hagyományosan az 1780-as évek jozefinizmusában szokta keresni. E jozefinisták várakozásai fordultak a császár halála után a nemesi-nemzeti mozgalom felé, majd — csalódva az országgyűlésben, ugyanakkor fellelkesítve a franciaországi események példáján — alkottak önálló szervezeteket olvasóköreik, klubjaik révén. Hiányzó összefogásukat, országos szintű szervezetüket teremtette volna meg Martinovics Ignác a két titkos társaság létrehozásával. A magyarországi ellenzék felvázolt politikai pályája jelöli ki programjuk alakulását is. Az ország függetlenségének, vagy legalábbis nagyobb kormányzati önállóságának több évszázados óhaja mellé az 1780-as években zárkóztak fel a belső reformokra irányuló törekvések. Ösztönzőjük nem utolsósorban éppen II. József felvilágosult abszolutizmusa volt. De már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagy törekvés mennyire nehezen egyeztethető össze. Amikor 1785-ben Forgách Miklós gróf nehezményezte, hogy Hajnóczy megmaradt a kalapos király szolgálatában, II. József újdonsült kerületi titkára papírra vetette híressé vált szavait: ha emberbaráti és hazafiúi szándékait valakik szembeállítják, akkor inkább lesz emberbarát, mint hazafi.2 0 A nemzeti érdekeket sértő intézkedéseivel azonban a császárnak végül sikerült korábbi híveinek egy részét is ellenségévé tenni, így a halála után kibontakozó nemesi-nemzeti mozgalom jó keretet szolgáltathatott a függetlenség és a reformpártiság összekapcsolására. A reformpártiak csak lassan vették észre, hogy a megyei nemesség — azonosítva magát a felvilágosodás filozófiájában felfedezett nép fogalmával — mennyire ellenzi a saját kiváltságait sértő változtatást. Nagy szólamai csak addig tartottak, amíg az országgyűlésen nem sikerült a József alatt elvesztett pozícióit visszanyernie. Voltaképpen ekkor kristályosodott ki a nemesi álláspont is, az uralkodót és az arisztokráciát egyaránt háttérbe szorító, a köznemesség által irányított választói királyságról (amelynek megvalósult példáját Lengyelország szolgáltathatta). Még a felbukkanó modern filozófiai kifejezéseket is igyekeztek saját ideológiájukhoz alkalmazni, mint például Szolnok-Doboka megye, amelynek közgyűlésén a „polgári társaság" — ti. polgári társadalom — fogalmát az uralkodóval szemben álló (nemesi) közösségre korlátozták.2 1 A régi rend elemei közül is csak annak a visszaállítását követelték, ami érdekeiket szolgálta. A reformra és a függetlenségre való törekvés újra kibékíthetetlen ellentétbe látszottak kerülni egymással. Az országgyűlési követeknek adott 1790-i megyei utasításokban a nem-nemesekről alig esett szó, s ha igen, az nem egyszer éppen kedvezőtlennek bizonyult számukra. A földmérők közül elsőként azokat fenye-
