Századok – 1995

Közlemények - Varga J. János: „Ungarisches Kriegs–Theatrum”. Szerbia és a Temesi Bánság 1716–1718 IV/873

SZERBIA ÉS A TEMESI BÁNSÁG 1716-1718 879 tartalékképpen, Friedrich Heinrich Seckendorf gróf altábornaggyal az élen, a circumvallatiónál maradt készenlétben.36 Augusztus 16-án a támadáshoz felfejlődő Pálffy lovasság hajnali négy óra tájban, a leszálló sűrű ködben váratlanul török sáncokba ütközött. A janicsárok azt hitték, hogy ellenséges őrjárattal van dolguk és tüzet nyitottak, amit a császáriak viszonoztak. Ezzel megkezdődött az ütközet, amit a balszárnynak kellett volna három ágyúlövés jelére megnyitnia. A csapatok tíz lépésre sem láthattak, nagy volt a zűrzavar, a Pálffy lovasság mintegy nyolcszáz embert veszített. Szerencsére megmentették a helyzetet a segítségükre előrevágtató Mercy dragonyosok. A váratlanul fellobbant küzdelemben Starhemberg gróf is rohamra vezényelte a derékhad gyalogságának jobb szárnyát. A tömör sorokban felzárkózó egységek azonban irányt tévesztettek a ködben és jobbra tértek ki, miközben elszakadtak a balszárnyi gyalogságtól. így a gyalogos derékhad két szárnya között jókora rés támadt, amelybe a janicsárok beékelődtek és megközelítették a circumvallatio sáncait. Eközben a császáriak lovassági balszárnya is rohamra indult a Zeleno tetőn felállított török ütegállások ellen, de ők meg nem működhettek együtt a derékhad Harrach gróf vezette gyalogsági balszárnyával, mert az, hogy lezárja a hadrend közepén támadt rést, szintén jobbra, a Starhemberg gyalogság irányába húzódott. Emiatt a császáriak bal szárnyán, Nádasdy és Montecuccoli gróf vértes és dragonyos lovasai, valamint a gyalogság között is rés támadt. A fegyvernemi együttműködés ezzel megbomlott és a támogatás nélkül maradt lovasságot körülzárták, majd visszavetették az előrenyomuló török egységek.37 Végre nyolc óra tájban felszállt a köd, és Eugén herceg áttekinthette a csatateret. Azonnal bevetette a második arcvonal gyalogságát, amelynek sikerült kitölteni a szárnyak között keletkezett réseket, és lépésről lépésre visszaszorítani a török gyalogságot. Az ellenséges nyomás alól felszabadult balszárnyi lovasság most már megújította rohamát a Zeleno magaslat megerősített állásai ellen, amelynek védelmére visszahúzódtak a Pálffy és Mercy lovasság által elűzött töröktatái- seregrészek is. A császáriak tartalékából előrevezényelt bajor zászlóaljak — két vértesezred fedezetével — hadilobogójukat lengetve, harsogó kürtszó és hangos dobpergés közepette rontottak a magaslatra. Ugyanakkor Nádasdy Ferenc is előrevezényelte embereit, akik a jobbról érkező Ebergényi lovassággal oldalba kapták a janicsárok hadállását. Azt beszélték, hogy a küzdelem hevében Eugén herceg személyesen vezette rohamra az egyik vértesezredet, miközben maga is könnyű sebet kapott, pályafutása során immár a hetediket.3

8 Délelőtt fél tíz tájban Savoyai Eugén csapati behatoltak a török táborba, ami eldöntötte a csata sorsát. A nagyvezír, aki egy közeli magaslatról irányította egységeit, látva a végső veszedelmet kitűzette a próféta zászlaját, és menekülő katonáit kivont karddal próbálta visszatartani — mindhiába. Csakhamar ő maga és még mindig hatalmas serege is vad futásban tolongott a török kezén lévő Szendrő felé, nyomukban a magyar és rác könnyűlovassággal.3

9 Halottaik és sebesültjeik számát öt- és tízezer közé teszik a korabeli források, ami azt igazolja, hogy a császáriak elöntő rohamának feltartóztatására nem tettek