Századok – 1995
Közlemények - Varga J. János: „Ungarisches Kriegs–Theatrum”. Szerbia és a Temesi Bánság 1716–1718 IV/873
SZERBIA ÉS A TEMESI BÁNSÁG 1716-1718 877 gályával és több mint ötven naszáddal elzáratta a folyót Pancsova vonalában. Az egységek ágyúk dörgése és zeneszó mellett, Belgrádtól alig két mérföldnyire meneteltek a hajóhídon; senki nem zavarta meg őket sem az átkelésben, sem a várhoz történő felvonulásban.2 1 Az erősség a Duna és a Száva összefolyásánál egy magas hegyre települt. Magját a Felsővár alkotta, attól északra, a Duna mentén helyezkedett el a Víziváros, délre a kettős fallal védett Felsőváros, mindkettőt kelet és dél felől karéjszerűen a Külváros szegélyezte.2 2 Belgrád parancsnoka, Musztafa Elhadzs pasa harmincezer harcossal — közöttük húszezer janicsárral — és háromszáz ágyúval készült fel a védelemre.2 3 Savoyai Eugén százezer fős sereggel2 4 június 19-én zárta körül az erődrendszert. Az ostromlók zöme a Felsővárostól délre emelkedő — a vár elleni támadásra és az esetleges felmentő sereg elleni védelemre egyaránt alkalmas — fennsíkon építette ki állásait. A védők kitöréseit a Külvárostól alig egy kilométernyire emelt contravallatiónak kellett megakadályozni, az esetleges felmentő sereg ellen pedig dél-délkeleti irányban — a Külvárostól kétezerkétszáz méterre — circumvallatio biztosította a tábort. Az erődítési vonalak2 5 szárnyai a Dunára és a Szávára támaszkodtak.2 6 A két folyó találkozásánál, a Zimony (Zemlin) felőli oldalon Hauben gróf altábornagy három gyalogos- és két lovasezreddel biztosította a zárógyűrűt. Savoyai Eugén ezerkétszáz földmunkást is odavezényelt a főtáborból, hogy sáncműveket és ütegállásokat építsenek a Felsővár és a Víziváros elleni tüzérségi támadáshoz. A két tábort egymással és a hátországgal a Száván és a Dunán épített hajóhíd kötötte össze.27 A július közepéig húzódó földmunkák után megkezdődött a Víziváros lövetése2 8 a Száva parti ütegállásokból. A Hauben csoporthoz rendelt tüzérség — huszonhat huszonnégyfontos löveg29 és húsz nagy kaliberű mozsár — olyan eredményesen működött, hogy a védők néhány nap múlva visszahúzódtak a Felsővárba, 28-án pedig a Víziváros nagy része romokban hevert.3 0 Eközben a török hadsereg felvonult a Balkánon. Hadzsi Halil pasa nagyvezír Drinápoly és Nis között kapta meg az értesítést, hogy Savoyai Eugén június közepén átkelt a Dunán és Belgrádnak tart, ezért meggyorsította a menetet, s hogy valódi tervéről — Belgrád felmentéséről — elterelje a figyelmet, Redzseb pasa húszezer főnyi hadtestét a Temesközbe irányította. A pasa Orsovánál átkelt az Al-Dunán és július 26-án megtámadta az ötszáz emberrel védett Mehádiát, mire az erősség főparancsnoka kapitulált. A vár elestének hírére a Temesközben parancsnokló Peter de Viard báró altábornagy kivonta erőit a Mehádiától hatvan kilométerre fekvő Karánsebes erődjéből, és Temesvárt fedezve, Lúgosra vonult vissza. Redzseb pasa előtt tehát jó darabon nyitva állt az út Temesvár felé, túlzott óvatossága azonban megállította Karánsebes térségében. Már-már sikerült a török hadvezetésnek a Cserna és a Temes völgyében végrehajtott figyelem elterelő hadmozdulata — amelynek eredményeként a nagyvezír kétszázezer emberével nagyobb akadály nélkül menetelhetett Belgrád felé —, amikor Pálffy János altábornagy kémje, Vékony János egykori, Temesváron szolgáló kuruc katona3 1 értesítette a császári hadvezetést, hogy Halil pasa nem Temesvár irányába, hanem Belgrád felmentésére vonul. Savoyai Eugén ettől kezd-
