Századok – 1995
Közlemények - Varga J. János: „Ungarisches Kriegs–Theatrum”. Szerbia és a Temesi Bánság 1716–1718 IV/873
874 VARGA J. JÁNOS köszönhetően — a folyóvölgyeket, síkságokat és erdővel borított területeket is. Hitelességét a helységek nagyság szerinti jel- és névrendszere, a hadműveleti területek megjelölése, valamint a keret fokhálózata emeli. A hadtörténelmi értékkel bíró térkép hangsúlyos része a Temesi Bánság Temesvárral, továbbá a Duna és a Száva vonala, ahol az 1716. és 1717. évi hadjárat célpontjai helyezkednek el. Közülük is kiemeli a szerző — melléktérkép és metszet formájában — a Bega folyótól körbefogott Temesvárt, a Temes balparti Pancsovát, a Duna egyik szigetére emelt Új-Palánkát, a folyó bal partján Orsóvát és a jobbparti Péterváradot (Peterwardein) — az előtte lezajló 1716. évi ütközettel —, az ostromlott Belgrádot és a kudarcba fulladt 1717. évi török felmentési kísérletet, azután Szendrőt (Semendria), végül a Száva szigetére épített Szabács (Sabatz) várát. Az 1699-ben megkötött karlócai békét —- amely elismerte I. (Habsburg) Lipót (1657-1705) uralkodói hatalmát Magyarországon és Erdélyben, s ezzel szentesítette (a Temesköztől és a Szerémség keleti részétől eltekintve) az ország felszabadulását a másfél évszázadig tartó török uralom alól — 1716-ban újabb Habsburg-török háború törte meg. Az első komoly összecsapás Pétervárad sáncainak előterében zajlott le 1716. augusztus 5-én, ahol Savoyai Eugén herceg súlyos vereséget mért az Ali Damad nagyvezír vezetésével felvonuló török hadseregre.6 A főparancsnok-helyettes7 az augusztus 7-ei haditanácskozáson Temesvár megszerzését tűzte ki serege következő feladatául. Augusztus 10-én hat vértes-, négy dragonyos- és öt huszárezredből, valamint tizenkét gyalogos zászlóaljból álló előhadat indított útnak gróf Pálffy János tábornagy és Alexander württembergi herceg táborszernagy vezetésével. Nyomukban Eugén herceg főserege négy napos késéssel haladt, érintve Zentát, 1697. évi fényes győzelmének színhelyét. A Duna Tisza-közén és a Temesközön átvonuló császári sereget több kilométer hosszúságú, élelmiszert szállító szekérkaraván és fogatolt tüzérség követte.8 Pálffy János és Savoyai Eugén egységei augusztus 26-án egyesültek Temesvárnál,9 majd két nappal később körülzárták az erősséget. Temesvár a Bega folyó mocsarai között épült ki. A hatalmas erődítmény négy részből állt: a Belső Várból, a mellette délre fekvő Kispalánkból, a vártól északra eső Városból és a szomszédos Nagypalánkból. Evlia Cselebi 1660-1664. évi magyarországi utazása alkalmával így írja le az erődrendszert: „Ez a vár a Temes folyó (helyesen: Bega folyó) mocsarában oly módon áll, mintha teknősbéka feküdnék a vízben; négy lába a négy nagy bástya, a belső vár a feje, teste pedig a vár egész terjedelméhez hasonlít; ötszög alakja van. Sem tégla, sem kő nincs benne, hanem az egész vastag tölgyfából készült erődítmény. Fonott sövénykerítése olyan, mintha vékony, fényes falkerítés lenne. Az ügyes építőmester ezt a kerítést vadszőlőből készítette, s gipsszel és mésszel bevonva fehérszínű várat épített. A belső tömésvár kettős magas cölöpsor, melynek közét az ügyes mestercementtel, mésszel, gipsszel oly tömörré tette, hogy az ágyúgolyók, ha a falak közé mennek is, az ágyúk repesztéseitől éppen semmit sem kell félni, mint a kőváraknál." Az „ötven láb, némely helyen hatvan láb"10 szélességű fal oly tágas
