Századok – 1995

Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857

A CS. (KIR.) HADSEREG PÉNZÜGYEI (1683-1792) 867 hadnagyé 300, az alhadnagyé 260, a zászlósé/kornétásé 220 forint.9

8

Birodalmi méretekben a tábornoki ellátmányokkal azonos volt a továbbra is fenntartott erődítményekre kifizetett összeg. Bizonyára nem érdektelen, hogy Cseh- és Morvaországban 2-2, Alsó-Ausztriában, Stiriában és Krajnában l-l, Tirolban 3, Elő-Ausztriában 4, Itáliában 10, Németalföldön 18 erősségben állomásozott védőrség, míg a szűkebb értelemben vett Magyarországon 16-ban, mégpedig: Győrben, Komáromban, Esztergomban, Trencsénben, Lipótvárban, Budán, Székesfehérváron, Szigetváron, Lőcsén, Kassán, Munkácson, Huszton, Szolnokon, Szegeden, Aradon és Nagyváradon, Erdélyben 7-ben: Kolozsváron, Déván, Gyulafehérváron, Szamosújváron, Szebenben, Fogarason és Brassóban, a Temesi bánságban l-ben: Pancsován, Horvát-Szlavónországban 6-ban: Eszéken, Péterváradon, Racsán, Gradiskában, Bródban és Zimonyban. Míg ezekre a védőrségekre összesen 402 023 forint ellátmányt tartalmazott a költségvetés, ebből a magyar korona területein levőkre 144 584 forintot, vagyis 35,96%-ot az erődök 41,10%-ára.9

9 A hétéves vagy harmadik sziléziai háború elsődlegesen az állandó hadsereg célszerűségét és használhatóságát bizonyította, de egyúttal erősen kimerítette a Habsburg-birodalom anyagi lehetőségeit is. E két körülményre való tekintettel került sor az 1764/65-ös magyar országgyűlés uralkodó általi összehívására. Mária Terézia egyszerre terjesztette elő az insurrectio helyett „a hadakozás mostani módjának" megfelelő haderő felállítására és a hadiadó egy millió forinttal való emelésére irányuló indítványát a karoknak és rendeknek. A magyar országgyűlésen csupán a hadiadó 3 900 000 forintra való emelését szavazták meg, a hadállítás ősi magyar alkotmányos módjáról nem mondtak le, így az arra irányuló uralkodói előteijesztést vissza kellett vonni.10

0

Az uralkodói visszavonulás mögött több olyan kötelezettségvállalás is meghúzódott, amelyre a kortárs közvélemény és az utókor sem figyelt fel eléggé. így kiemelendő, hogy az állandó hadseregbeli kötelékek magyar területeken való eltartása fele annyira került a kincstárnak, mint a birodalom nyugati felében.10

1

Az újonnan megszervezett erdélyi katonai határőrvidék évi fenntartási összegéből is, amely 465 000 forintot tett ki, az erdélyi rendek magukra vállaltak 225 000 forintot.10

2 Az állandó hadsereg magyar tagjaira való költségvetési ráfordítás ugyanakkor valamivel szerényebb arányú volt, mint azt abszolút számuk indokolta volna. 1763-ban a tényleges szolgálatot teljesítő 184 tábornok összesen évi 1 311 285 forint ellátmányban részesült, közülük a 16 magyar' 104 331 forintot, vagyis a 8,7%-ot kitevő csoport 7,96%-nyi jövedelmet kapott.10

3

Ugyanígy a térparancsnokként beosztott további 29 tábornokra összesen évi 172 120 forint jutott, míg a köztük levő 2 magyarra 8660 forint, azaz a 6,9%-nyi magyarra az összeg 5,03%a.10

4

Végül a beosztás nélküli 146 tábornok ellátására fordított mintegy 500 316 forintnyi összegből a 39 magyarra 90 410 forint jutott, azaz a 26,71%-ot kitevő magyarra az összeg 18,07%-a.10

5

Vagyis másként megfogalmazva: míg a három kategóriában átlagban egy főre 7 126,55 forint, 5 935,17 forint, illetve 3 426,82 forint esett, addig e sorrendben egy magyar átlagban 6 520,69 forintot, 4 330,90 forintot, illetve 2 318,21 forintot kapott. E mögött nem tudatos megkülönböztetés húzódott meg, hanem két körülmény. Egyrészt sokkal kevesebb volt a magyar ezredtulajdonos, másrészt sokkal kevesebb érte el a magasabb tábornoki rendfo-