Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
858 ZACHAR JÓZSEF segélyét az uralkodó vegye igénybe, és ezt, továbbá az örökös tartományok, valamint a cseh korona tartományai által megajánlott úgynevezett török alapot ugyancsak az oszmánellenes magyarországi harcra, pontosabban Magyarországnak az oszmán uralom alóli felszabadítására fordítsa.4 Míg magyar részről éppen a magyarországi behajtású adóknak magyar érdektől idegen célokra való fordításával van tele a történelmi irodalom, osztrák részről ezzel teljesen ellenkezőleg a magyarországi adók behajthatatlanságát emelik ki a szakmunkák.5 A haderő szükségleteire és az azokra fordított, főleg magyarországi adókra vonatkozóan rendkívül "szélsőségesen eltérő nézetek vannak forgalomban. A napjainkban is forgatott legutóbbi hadtörténelmi szintézis azt állítja, hogy „1683-84 telén az országra 8 millió forint terhet róttak ki pénzben és eleségben. (...) Ebbe az összegbe azonban még nincsenek beszámítva a magyar végvári katonaság költségei. Pedig ennek a hadseregrésznek az ellátása is teljes egészében a lakosságra hárult. A császári kézre került Erdély hivatalosan évi 400 000 forint adóval járult hozzá a háborús költségekhez".6 A szerző ugyan ezt megelőzően óvatosan megfogalmazta: „Előre kell bocsátanunk azt, hogy ma még csupán hozzávetőleges adataink vannak arról, hogy Magyarország mekkora anyagi áldozatokat hozott a török kiűzése érdekében."7 E bizonytalansági tényező ellenére mégis közölte a szerző fenti határozat összegszerű megállapításait. Tette ezt akkor, amikor a korábbi időkre vonatkozóan a magyar történeti irodalomban nagyságrendileg eltérő összegek szerepelnek, így a szűkebb Magyarországra vonatkozóan 1647-tel kapcsolatosan 28 000 forint, 1672-re vonatkoztatva ennek tízszerese, 280 000 forint.8 Ezzel szemben egy másik vizsgálat szerint a teljes magyarországi Habsburg-haderő eltartására 1671-ben fizetett mintegy 870 000 forint adóból, amelyet össze kell hasonlítani azzal a ténnyel, hogy az örökös tartományokra 420 000 forintot, a cseh korona tartományaira pedig 770 000 forintot róttak ki, már a következő évben elengedték a nagyobbik felét, ám még így is 430 000 forintot kíséreltek meg behajtani.9 Egy újabb szerző azt állítja, hogy az 1683-89 közti háborús időszakban a teljes császári haderő fegyverben tartása mindössze évi 3 000 000 forintot emésztett fel.1 0 Ezzel élesen ellentmondóan az eseménytörténeti szintézis megemlíti azt a tényt, hogy csupán Bécs oszmán ostrom alóli felmentéséhez 1683-ban igénybe vette a hadvezetés két magyar egyházfő ott letétbe helyezett vagyonát: Szelepcsényi György esztergomi érsek 499 700 forintnyi és Széchényi György kalocsai érsek 61 555 forintnyi összegben lefoglalt értékeit.1 1 Két további háborús évre vonatkozóan az áll a még ma is közkedvelt korábbi hadtörténelmi szintézisben, hogy a Magyarországra kivetett adó 1685-ben 4 798 000, 1686-ban 3 568 000 forint volt.1 2 Ezzel szemben a legújabb összefoglaló mű azt állítja, hogy „1696-ig évi 2 millió, 1697-től 3, majd 4 millió forint készpénzösszeget vetettek ki az országra, emellett meghatározó számú porciót, változó élelemmennyiséget, fuvart és közmunkát hajtottak be, szedték a kereskedelmi forgalmat megcsapoló accisat és egyéb adókat".1 3 Erdéllyel kapcsolatosan ugyanez a szerző azt közli, hogy az 1690-es években „békeidőben 50 000 forint, háborúban 400 000 forint adót fizet".1 4 A magyarországi felszabadító háborúra tekintettel 1686-ban kivetett porciók megoszlását a Buda felszabadításáról szóló alapmű közli. E szerint az akkor 32 királyi magyarországi vármegyére 96 174, ezzel szemben az örökös
