Századok – 1995
Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815
840 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY címzett rövid levélkével. Ez utóbbit azonban a szolgáló nem tudta saját maga elkészíteni, és ezért a gazdájánál vendégeskedő pozsonyi plébános szolgáját kellett megkérnie a levélírásra.6 8 A katonának besorozott és a távoli csataterekre küldött parasztok igyekeztek levélben tudatni a feleségükkel, hogy élnek, kérve őket, hogy várjanak rájuk. Ezeket a leveleket nem a katonák, hanem az ezredírnok vagy a tábori lelkész írta, ám az asszonyoknak sokszor még az elolvasásuk is nehézséget jelentett, így például az 50 éves hódmezővásárhelyi Albert Jánosné gyakran kapott a fiától levelet, de azt mindig máshoz vitette elolvasni.6 9 Sokan voltak, akik nem tudtak írni, és mégis levelet vagy kér-vényt akartak íratni. Isztambul utcáit járva, a turista ma is rácsodálkozhat az utcasarkon írógépével ügyfelére váró kései íródeákra, aki némi fizetség fejében magánlevelet vagy hivatalos beadványt ír az analfabéták helyett. Hasonló alkalmi írnokok működtek a 18. századi Magyarországon a városok terein is: általában iskolamesterek, deákok vállalták pár dénárért ezt a feladatot. Pozsonyban 1770-ben egy köszörűs felesége kérvényt íratott egy iskolamesterrel a Káptalan téren, „magam diktáltam", mi legyen benne — vallotta. 1786-ban egy igazolást hamisítottak a szolgabíró nevében a szikszói ispán anyja részére. Kiderült azonban, hogy rossz név került a hamis okmányra, ezért — vallotta az asszony Kassán „kértem egy deákot a franciscánusok portáján, ... az változtatta meg a betűket".7 1 A falvakban nem ilyen alkalmi íródeákokat bíztak meg az analfabéták, hanem a helyi jegyző vagy iskolamester írta a nevükben a kérvényeket. Az uradalmi levéltárakban százával találjuk a parasztok beadványait, amelyeket valamelyik jegyző vagy tanító vetett papírra. A lázító iratokat csak kevesen olvassák Az alacsony színtű írni-olvasni tudás komoly akadályt jelentett a paraszti mozgalmak szervezésében is. Az űjkor forradalmaiban jelentős szerepet játszott a széleskörű olvasni tudás, hiszen a rádió megjelenése előtt a forradalom propagandája csak írásban tudott — röplapok, újságok, kiáltványok útján — rövid idő alatt nagy tömegeket elérni.72 A 18. századi Nyugat-Dunántúlon is kiderült, hogy egy tömegmozgalom megszervezésében milyen jelentős akadály volt az általánosan elterjedt analfabetizmus. 1765-ben a Nyugat-Dunántúlon széleskörű paraszti mozgalom indult az egyre növekvő úrbéri terhek ellen. A parasztmozgalom idején a röplapok ősei, izgató „currensek", körlevelek jártak faluról-falura. Lőréncz György szentkúti ispán nemcsak „közönségesen az jobbágyoktúl ... hallotta beszélni", hogy ilyenek jártak körbe, hanem a mozgalom egyik vezetőjének, „Kramer János dobrafalva-i jobbágynak falurúl-falura kü'dött currensit látta és olvasta is a fátens (tanú), mellyben Íratott, hogy ha úriszék tartatik Németh új várót, minden helységbűi egy gazda és zsöllér ugyanott együl-egyik megh jelennyen". Egy radafalvai jobbágy is „bizonyos levelet, mely az panaszolkodó helységekben falurúl falura járt, egyszer olvasott, mellynek, az mint a paraszti eszivel emlíkezik", az volt a tartalma, hogy Bécsben kegyesen fogadták a parasztok küldöttségét.73
