Századok – 1995
Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815
838 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY alfabetizáció alacsony foka akadályozta meg, hogy az írott kultúra áthassa a parasztságot. Az analfabéták azonban a könyvek tartalmával úgy is megismerkedhettek, hogy valamely műveltebb társuk felolvasott nekik. 1769-ben a Borsod megyei Harsány faluban a 18 éves Vadászy Maris egy este „az édesattya és attyafiai előtt olvasta a Pázmány könyvet", nyilván a Kalauzt, és „Boldogságos Szűzrűl és az Oltári Szentségről küllömbféle énekeket". A fiatal lány Miskolcon szolgált, és Pázmány könyvét, amely az övé volt, valószínűleg a városban vette — egy imakönyv árának nyilván többszöröséért. Maris, ciki a helyi kongregáció tagja volt, jónak látta, ha a reformátusok között élő katolikus rokonait ennek felolvasásával erősíti meg hitükben. Erre apjának szüksége is lehetett, mert mint elmondta, „írást nem tudott". Egy falubeli azonban, Szilvássy István, eközben belépett a házba, megnézte a lány kezében a könyvet és fennhangon kijelentette: „Ez csak mind papi találmány, valamit álmodnak, mindjárt felteszik, s fölírják." Szilvássy, ez a 44 éves parasztember, aki Harsányban lakott, de a szomszédos Vattáról származott, húsz évvel korábban tért át az evangélikusból a katolikus vallásra. Most azonban úton-útfélen szidta a katolikusokat, de nem az evangélikus, hanem a református („kálvinyista") tanokat dicsérte, erről vallott a megkérdezett paraszt, obsitos katona, vincellér, falusi kovácsinas egyaránt. Szilvássynak volt egy „Cálvinista Bybliája", amelyből a falubeli reformátusok házánál fel is olvasott. A Bibliát Szilvássy magyarázta is a falusiaknak, kiemelve, hogy nem kell a szentekben vagy Szűz Máriában hinni. „Elől hozta az Kánaán (!) Galileai menyegzőt, hogy ottan mintegy megtagadta Krisztus urunk a Boldogságos Szűz Máriát, mikor kérte, hogy az vizet változtassa borrá, s nagyon megdorgálta: Hallod-e te asszonyi állat, mi közöd én velem, vagy ebben a dologban." Szilvássy egyike volt a falu kevés írni-olvasni tudó lakójának, és ezért a helyi plébánosok szívesen adtak a kezébe imakönyvet, katekizmust, misszionárius könyvet, „az oltári szentségrűl való congregátiós könyvet, ... hogy azt olvassa". Szilvássy azonban, mint azt az egri püspök úriszéke megállapította, „mint írástudó, a többi szegény helységbeliek között okosabbnak ... tartván magát, az beteges ágyban feküvő emberekkel mintegy praedicator képében eretnek könyvbűi imádkozott," amiért fél év szigorú börtönnel és 250 botütéssel büntették. Az írástudó parasztember keservesen meglakolt azért, amiért tudását nem tudta magában tartani, és botcsinálta értelmiségiként, autodidakta lelkészként lépett fel. 6 7 Az írástudatlan rokonainak esténként énekeket és ájtatos gondolatokat fel- • olvasó Vadászy Maris esete nem lehetett ritka a 18. századi magyar falvakban, erre utal az analfabétákhoz szóló imakönyv idézett mondata is. A Bibliát felolvasó és magyarázó Szilvássy István azonban, legalábbis szellemi igényesség területén, már kitört a parasztság köréből. Nem hiszem, hogy az analfabéta parasztok ismereteiket a nekik felolvasott könyvekből bővítették volna. A sokezer átnézett tanúvallomásban csak kivételesen fordult elő, hogy a parasztok arra hivatkoztak, hogy valamit könyvből hallottak felolvasni, onnan tudják. Ilyen kivételt jelentett az Abaúj vármegyei Fony faluban Gönczi György nemesember, aki a katolikusról a református vallásra térítette át a helyi mészáros feleségét. Ez a türelmi rendelet
