Századok – 1995
Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815
818 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY magyarországi népszámlálás 1787-ben Vas megyében 70 990 felnőtt férfit talált (az aláírók és keresztet rajzolók között a parasztasszonyok kivételképpen is alig szerepelnek).4 Ha a nemesek, papok, polgárok számát levonjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy körülbelül 60 ezer felnőtt férfi tartozott a vasi parasztságba, míg mi 1640 db 18. századi paraszti kézjegyet (aláírást, keresztet) találtunk. Az 1787-ben összeírt férfiak egy része persze már a 19. századi dátummal kiállított okmányokra tett keresztet, sok 18. századi aláíró pedig valószínűleg nem érte meg a századvégi népszámlálást. Ha e két tényezőről feltételezzük, hogy nagyjából kiegyenlítik egymást, akkor a vasi parasztok mintegy 2,6%-áról sikerült megállapítani, hogy tudott-e írni vagy sem. A kivételes forrásadottságú Franciaországot leszámítva, ehhez hasonló reprezentatív mintákkal dolgozik a nyugat-európai kutatás is. Ez azonban önmagában még nem győzne meg bennünket arról, hogy ezek a számok megfelelően jelzik a vasi parasztság analfabetizmusát. A fenti számokat azért fogadhatjuk el, mert néhány falut leszámítva, a paraszti írástudatlanság a megye minden részében általános volt. Az írni tudók aránya valószínűleg még ennél is kisebb lenne, ha statisztikáink átfognák a parasztság egészét. A falusi társadalom legalsó rétegei azonban nem szerepelnek forrásainkban: őket nem választották meg esküdteknek, kezesnek sem kérték fel őket, és mivel nem voltak földjeik, ezek eladásáról sem állítottak ki iratokat. A mezővárosi alfabetizáció Ellentétben a falvakkal, a 17-18. századi vasi mezővárosok alfabetizációját megfelelő források híján nem ismerjük. Az első magyarországi népszámlálás 1787-ben 20 mezővárost tüntetett fel a megyében, ezek közül azonban csak nyolcnak volt ezernél több lakosa, a legkisebb mezővárosban, Martyáncban még kétszázan sem laktak. Rohonc után Vas megyében a második legnagyobb mezőváros ekkor a Rába-parti Körmend volt, mely a 18. században a Batthyányak székhelye és uradalmainak központja, és 2486 lakosával, ha csak hajszállal is, de még a püspökváros-megyeszékhelyt, Szombathelyt is megelőzte. A Batthyányak levéltára alapján ebben az egyetlenegy vasi mezővárosban elég jól ismerjük az írni tudók számának alakulását.5 A 17. század utolsó három évtizedéből 91 keresztet rajzoló és 43 írni tudó körmendit találtam, ezek a számok inkább csak jelzést adhatnak arról, hogy a mezővárosban többségben lehettek az analfabéták. A 18. századból azonban, főként annak utolsó évtizedeiből, a számlák és adófizetési elismervények segítségével a mezővárosi társadalom egészéről gyűjthetünk adatokat, a jómódú gazdák és iparosok keze vonását éppúgy ismeijük, mint a napszámosok, éjjeliőrök, szolgálólányok, inasok keresztjeit. A 18. századból 526 aláírást és keresztet számoltam össze, ez az 1787-ben összeírt népesség 21,2%-a.
