Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
806 KNAPP ÉVA mivel abban az évben nem volt pénzük strena kötet megjelentetésére, szentképet kaptak ajándékba, melynek egyik oldalán Szűz Mária képe, másik oldalán az üdvözüléshez vezető tanácsok voltak.8 4 A társulatok saját könyveikből könyvtárakat hoztak létre. Ezek összetételét nem ismerjük részletesen. A nagyobb diáktársulat könyvtára 1738-ban részben a diákok bőkezűségéből, részben vásárlások során néhány összefoglalóan klaszszikusnak nevezett („Classici item aliquot") művel gyarapodott. 1744-ben ugyanez a könyvtár társulaton kívüli jótevők révén 500 kegyes könyvvel („pii libelli") bővült. A könyvtárat ezt követően az „elegáns" jelzővel illették. Gondozója a praeses volt, aki bőrrel bevont tékákban tartotta a könyveket és kölcsönzésüket a tagoknak biztosította.85 A társulatok a képző- és iparművészetet támogató tevékenységet is folytattak. Ezáltal egyrészt saját javaikat bővítették, másrészt gazdagították a jezsuita templom berendezését. A legnagyobb gondot a társulati jelvények, a labarum és az album állapotára fordították. Ezeket többször átalakították vagy újra elkészítették, s így ezek a tárgyak egyre választékosabb formában reprezentálták a szervezeteket. 1738-ban a nagyobb diáktársulat és az Agónia Christi társulat új radius-t készíttetett fekete labarumára. Az utóbbi szervezet 1739-ben 700 rajnai forintért új labarumot rendelt meg, ami finom szövetből gazdag arany díszekkel készült el, majd 1757-ben további két kisebb zászlót (vexilla) is beszereztek. A kisebb diáktársulat albumát vörös bársonyba kötötték, és ezüst lemezekkel díszítették. Az Agónia Christi társulat albumát 1736-ban viola színű selyembe újrakötötték és ezüsttel díszítették, 1750-ben 35 rajnai forintért ezüst lemezekkel boríttatták be. Ezt 1757-ben még díszesebb, aranyozott rézlemezből készült kötéssel látták el, hogy — a forrás indoklása szerint — az albumba beírt, meghalt tagok emlékét mégjobban megbecsüljék és a temetési szertartások fényét emeljék. Gondot fordítottak a fenti tárgyakat az ünnepeken hordozó tagok díszes öltözetére is: 1747-ben például a kisebb diáktársulat 16 rajnai forintot költött a labarumvivők öltözetére.86 Az új liturgikus ruhák, ministránsöltözékek, kandeláberek, gyertyatartók, kelyhek, antipendiumok stb. készíttetésére a források folyamatosan utalnak. A különösen szép kivitelű daraboknál jelzik a művészi kidolgozást. A liturgia pompáját növelték a díszes takarók, képek, szobrok és a kisebb, valószínűleg apácamunkával díszített képek. 1738-ban az Agónia Christi társulat két „arte pictoria afTabre elaborata" takarót készíttetett: az egyik a sírban fekvő Krisztust, a másik a Golgota-jelenetet ábrázolta. A művészi festmények és nemes fémből kivitelezett, körmeneteken hordozott szobrok Európa-szerte kedvelt reprezentációs tárgyai voltak a társulatoknak. Az Agónia Christi társulat Fájdalmas Mária képét a hétfői és pénteki misére tették ki a szentélybe. A nagyobb diáktársulat Bécsben „scite" készíttetett ezüstből feszületet (1738), az Agónia Christi társulat ezüst feszületének tövében a Fájdalmas Szűz ezüst szobra állt (1750). Apácamunkával készített képekre utalnak azok az adatok, melyek a kisebb diáktársulat öt, üveg alatt elhelyezett, selyemmel díszített képéről (1735) és az Agónia Christi társulat főünnepén a főoltáron selyem drapériák közé, a feszület lábához elhelyezett, 50
