Századok – 1995

Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791

VALLÁS ÉS TÁRSADALOM KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN 797 volt. Az 1715-ös szétválás előtt ezt a tisztet mindig az egri püspök töltötte be. Ezt követően a kisebb társulat rektorául előkelő világi főurat, általában kamarai főhivatalnokot kértek fel. A nagyobb társulat rektora a mindenkori egri püspök maradt. A rektor anyagilag és erkölcsileg támogatta a társulatot, s jóváhagyta az évente választott vagy újraválasztott diák tisztségviselőket. A társulatok rendszeresen tájékoztatták a rektort, kikérték tanácsát a vitás ügyekben, meghívták a társulat főünnepére, s külön áhitatgyakorlatokat végeztek érte.5

1 A kisebb társulat praesese általában magister, a nagyobb társulaté páter volt, aki felelősséggel tartozott a szervezet egységéért. A vice-rektor a diákok közül rendszerint a legrangosabb főúri család leszármazottja volt. Asszisztensnek a kisebb társulatban három diákot, a nagyobban hat felnőtt világi előkelőt választottak meg. Vice-asszisztenseket csak a nagyobb, kincstartót pedig csak a kisebb társulatban választottak a diákok közül. Mindkét társulatnak volt titkára, aki intézte a levelezést és az egyéb írásos feladatokat. A társulatok diák elöljáróságát évente megújították. Ekkor vagy újraválasztották az előző évi hivatalviselőket (confirmatio oílicialium) vagy újakat választottak (renovatio magistratus). A tisztújítást általában az új év elején tartották, de előfordult, hogy a társulat főünnepén kerítettek rá sort. A kisebb társulat tagjai a syntaxisták, a poéták, és rhetorok, a nagyobbé a filozófus és teológus hallgatók voltak. Ha az egyik tag „kiöregedett" a kisebb társulatból felvételét kérhette a nagyobba.5

2 Az Agónia Christi, korabeli elnevezéssel a „Keresztfán meghaló és meghalt Jézus" congregatiót 1665. május 31-én alapították. A társulatot VII. Sándor pápa bullával erősítette meg, s PállTy Tamás egri püspök engedélyezte a működését. Ekkor a Rómában 1645-ben megalakult Congregatio de Bona Morte íotársulathoz aggregálták. A diáktársulatoktól eltérően külön termük vagy oltáruk nem volt, rendszeres összejöveteleiket a jezsuita templomban tartották. Főünnepükön és egyéb ünnepi alkalmaikon a főoltárt és környezetét feldíszítették. Szervezetük a lehető legegyszerűbb volt: a társulatot egy praeses, a szónoklásban kiemelkedő jezsuita irányította. A 17. század második felében többek között Ordódy János, majd Kiss Imre töltötte be ezt a hivatalt. A tagság nemre, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül Kassa és környéke lakóiból tevődött össze. A társulaton belül nem jöttek létre nemzetiségi tagozatok, mint például Nagyszombatban és Pozsonyban. Ezt részben az aktív tagok alacsony létszáma, részben az magyarázza, hogy a kassai jezsuiták nem támogatták az ilyen tagozatok megalakulását. A német társulati tagok elkülönülési igényére utal, hogy a kálvária templom új oltárát 1754-ben az Agónia Christi Congregatio német tagjai készíttették.53 A jezsuita kongregációkat az egri egyházmegye többi társulatához hasonlóan a canonica visitatio-k alkalmával az egri püspök külön kérdőpontok szerint ellenőrizte. A vizitációs jelentéseket a társulat praesesei készítették, s ezekhez esetenként csatolták az alapításra és működésre vonatkozó iratok másolatait.5

4 A működés általános keretei A tagok felvételét a két diáktársulatba általában egy év próbaidő előzte meg. A leendő tagokat tyro-knak, azaz jelölteknek hívták, s rendszeresen oktatták