Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
VALLÁS ÉS TÁRSADALOM KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN 795 dásra.3 1 A Jézus Szíve és a Rózsafüzér társulat szoros kapcsolatban állt egymással.3 2 Az első világi plébániához kapcsolódó laikus vallási szervezet a dóm Szent Kereszt társulata volt. Megalakulásakor, 1717-ben XI. Kelemen pápa búcsüval látta el. Tagjai jótékonykodtak, imádkoztak a halottakért és minden év nagypéntekjének délutánján szentségimádáson vettek részt. Kapcsolata a többi társulattal kiegyensúlyozott, de tartózkodó volt. A város vallásos életében a szerzetesi gondozású társulatokhoz képest kisebb szerepet jászott.3 3 Az ún. nagyobb Mária kongregáció, más néven Sarlós Boldogasszony társulat tagjai az Immaculata Conceptio kongregációból váltak ki. Ez a szétválás lehetőséget biztosított az új, differenciáltabb igények kielégítésére. A társulati élet megváltozott modellje az Agónia Christi társulatban is változásokat hozott létre. Ez a modernizálódás a kassai kálvária építését megelőző és a kálváriához kötődő áhitatokban nyert kifejezést.34 A 17. századi társulatok közül a kordás társulat volt az egyetlen, mely a 18. században sem változtatta meg működési kereteit és áhitati rendjét. Ez a konzervativizmus részben a társulat kapcsolatrendszerének beszűkülését, részben a jezsuita gondozású kálvária és a ferencesek által már a 17. században is végzett keresztút áhítat miatti látens ferences-jezsuita ellentét elmélyülését eredményezte.3 5 A vallásosság életbentartása, vonzerejének növelése időről időre szükségessé tette a társulati élet megújítását. Ezt az 1740-es években a jezsuiták egy, a város minden társulatát összefogó új Mária-áhitat, az ún. Szent Játék bevezetésével kívánták elérni, melynek leírása 1744 körül nyomtatásban is megjelent.3 6 Célja egyrészt egy-egy településen a különféle társulatok közel azonos életkorú, egy nemhez tartozó tagjainak összefogása és egymással való megismertetése volt. Másrészt egy igényesebb vallásosságot és az addiginál magasabb színvonalú lelki művelődést kívántak elősegíteni, minél szélesebb rétegekben.3 7 A tagokat Mária gyermekeinek tekintették, akik a hónap napjainak rendje szerint megszabott módon imádkoztak. Szombatonként litánia után az iskolában, az oratóriumban vagy a templomban találkoztak, s a heti aktuális, többnyire Máriával kapcsolatos olvasmányaikról beszéltek egymással.3 8 Ezek a circulus Marianus-ok csak viszonylag rövid ideig voltak életképesek, s a kezdeti népszerűség után hamarosan feledésbe merültek. 3. 1744-1773. Az 1740-es évektől kezdve a megszokott keretek megűjítása és átalakítása volt a fő célja a domonkosoknál alapított Nepomuki Szent János társulatnak, a ferences harmadrendnek és az egri püspök által megalakíttatott egyházmegyei Oltáriszentség társulatnak. A Nepomuki Szent János társulatot XIV Benedek pápa erősítette meg 1744-ben. Tagjai előmozdították a szent tiszteletét, s imádkoztak a magyar királyság gyarapodásáért, jó hírnevének terjedéséért.3 9 Ez az utóbbi cél szokatlan és ritka volt, de éppen ebben tükröződött a domonkosok reformszándéka: a szent felívelő szakaszába lépett kultuszát4 0 öszszekötötték a haza iránti hűség gondolatával. A ferences harmadrend bevezetése 1751. február 21-én egybeesett a ferences rend világi társulatainak országos reformjával.4 1 Ennek keretében a kevésbé igényes kordás társulatok helyett a legtöbb helyen megalakultak a nagyobb lelki
