Századok – 1995

Történeti irodalom - A Nemzetközi Munkásmozgalom Történetéből. Évkönyv – 1994 (Ism.: Incze Miklós) III/761

763 TÖRTÉNETI IRODALOM Ebben a kötetben a 19. századi munkásmozgalomtörténeti rész a szokásosnál rövidebb: 1893-1894-re szorítkozik, ám igen érdekes és alapos, széles forrásbázison nyugvóak Jemnitz János cikkei az 1893. évi francia és az 1894. évi belga választásról és következményeiről, a szocialista választási áttörésről. Valóban ide kívánkozik Ernest Labrousse idézett megállapítása: „Ekkor kezdődött a francia nép felsorakozása a szocializmushoz." A turbulens, mélyreható változásokat hozó 1919-es évről szóló blokk — immár a 20. században vagyunk, a hosszú 19. század már lezárult az I. világháborúval — ebben a kötetben kisebb terjedelmű. A vonatkozó nem egységes (ez nem baj) szemléletű írások és dokumentumok közül Robert Jevzerov: Németország 1919-ben c. tanulmánya emelhető ki, hoz ugyanis némi újat eddigi ismereteinkhez képest (megállapításai persze nem vitathatatlanok). E blokk további két fejezete az 1944 és az 1968 címet viseli, ezekről a rendkívül fontos évekről közöl cikkeket és — ez erény — dokumentumokat. 1944 tekintetében igen érdekesek Jemnitz János írásai a brit munkásmozgalom és a szocialista értelmiségiek korabeli Európa-képéről, valamint a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt II. világháború alatti választási sikereiről. Feltétlenül említendő Szarka László dokumentumközlése is az 1944. évi csehszlovákiai események moszkvai és szlovákiai értékeléséről. Az 1968-at taglaló cikkek és dokumentum-közlések érdekesek és tanulságosak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a blokk mérsékelten ad újat az 1978-as, 10. évforduló alkalmával közöltekhez képest. Vadász Sándornak a témakört bevezető, átfogó jellegű tanulmánya az idősíkok rendjében vizsgálja az 1968-ra vonatkozó interpretációkat. Vitathatatlan haszna, hogy ezt 1993-ig végigviszi — s néhány jellegzetes nézőpontot is megvizsgál/elemez, valamint kiemeli a 70-es évek historiográfiai vonulatának a szerinte egyoldalú politikacentrikus nézőpontot felváltó szociológiai megközelítését, majd szól a 80-as évek jellegzetességeiről a témakör irodalmában — ideértve természetesen a 20. évfordulós munkákat. Szól végül röviden 1993-ról is, bár objektív okokból csak részben állhattak még rendelkezésére a 93-as 25. évfordulóra megjelent kiadványok. — Érdekes és színvonalas, lényeglátásra törő — a Harsányi Iván által közölt 1969-es — írás: Franz Maréké a kommunizmus eszmei válságáról. A kötet „Kelet- és Közép-Európa — nyugati szemmel" rovata eléggé szegényes. Persze közölni kell, mert létező jelenségről van szó, a „Spartacist" állásfoglalásait/vélekedéseit — ezt I megértem —, márcsak azért is mert jellemzőek egyfajta — szerintem elavult, egyoldalúnak I minősíthető — látásmódra. Érdekes Gordon Marsden írása abból a szempontból, hogy a Ruszlán Haszbulatovhoz, a parlamen akkori elnökéhez közelálló Viktor Liszin (a parlament médiákkal foglalkozó bizottsági elnöke) 1993 nyári nézeteit, felfogását (is) ismerteti röviden az orosz politikáról, Jelcin relatív támogatottságáról. A „Dokumentumok" rovat írásai (két 1894-es, és több fontos 1993-as dokumentum) orosz, ' angol és osztrák folyóiratokból — mint általában a kötetekben — fontosak és érdekesek. Különösen az 1993. évi osztrák dokumentumanyag: a szociális partnerségről, az Osztrák Szociáldemokrata ' Párt programvitáiról, a program alapelveiről, a szociáldemokrácia nélkülözhetetlenségéről Ausztriában és új szociáldemokrata orientációs igényéről (Franz Vranitzkynek a programvitában elhangzott hozzászólásából), — nem utolsósorban — Karl Delfs (a Sozialistische Jugend elnöke) programtézis bírálatáról, aki szerint „félő, hogy a pártprogram jellegét félreértették" — szerinte: „egyedül a teljesítmény újradefiniálása volna vitára méltó, éppen a társadalom számára nyújtott hozzájárulásra való tekintettel; számára „félresikerültnek tűnik" „a szolidaritás értékének" tézismeghatározása (is), amely „elfedi a különbséget a szolidaritás és a felebaráti szeretet között", s hiányolja az érdemi mondanivalót „a lehetséges privatizáció szociáldemokrata előfeltételeiről..., a szociáldemokrata gazdaságpolitika lehetőségeiről". A „Délszláv válság" rovat közli a Spiegel interjúját (1993. május 24.) Milovan Gyilasszal, ami joggal érdeklődésre tarthatott számot a jugoszláviai ellenzékről: „A mi ellenzékünk tragédia... Hogy egyáltalán miért lép fel ez az ellenzék, azt senki sem tudja" — nyilatkozza. A többi írás/közlés a rovatban — indokoltan — a boszniai válsággal foglalkozik. Abból a „dokumentumcsokorból", amely „OOSE — az oroszországi októberi sajnálatos események történetéhez" — kétségtelenjül szellemes-rovatcím alatt az 1993 őszi (októberi) oroszországi eseményekkel foglalkozik — sokszínű és érdekes válogatás, minden bizonnyal Roy Medvegyev (l'Humanité-nek az október 3-4-i moszkvai események előtt adott, október 5-én megjelent) interjúja a legérdekesebb (kapcsolódik az Évkönyv 1992. és 1993. köteteinek írásaihoz). Szerinte Jelcin és a parlament küzdelmének „szociális gyökerei és objektív érvei vannak". „Jelcin