Századok – 1995

Történeti irodalom - A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumok1985–1989 (Ism.: Pölöskei Ferenc) III/758

759 TÖRTÉNETI IRODALOM tanulmány vitájára és belőle néhány konzekvenciának a levonására. A gazdasági munkaközösség ennek kapcsán feltárta a gazdaságpolitika és az intézményrendszer negatív vonásait, javaslatot tett a gazdaságirányítás strukturális átalakítására az exportképesség növelésére, a valóságos reformfolyamatok felgyorsítására, ezen belül a piacgazdaság érdemi kiépítésére, a szerkezetátalakításra és az országgyűlés szerepének növelésére az államéletben. Igaz, gyakran csak áttételesen és lassan, de követhetően kirajzolódott a hatalom-megosztás klasszikus alakzatának igénye is, amely a jogrendszer, a törvényhozó, a végrehegtó és a bírói hatalom szétválasztása és egyensúlya jegyében öltött testet. Már 1987 tavaszán, a Politikai Bizottság ülésén megfogalmazódott a népszuverenitás egyik lényeges elemének, a népszavazásnak a lehetősége „országos jelentőségű kérdésekben" is, de ekkor még fellelhetjük az „állásfoglalásokban" a tartózkodást, sőt a félelmet is vele szemben. A határozat többek között így ír: „A népszavazás társadalmi hitele erős, egyértelműen tükrözi a többségi akaratot. Ugyanakkor az előkészítése és a lebonyolítása időigényes, viszonylag költséges. Külön probléma, hogy a különböző érdekek kifejezésére, s főleg egyeztetésére, kompromisszumok kialakítására kevésbé alkalmas forma." (323. o.) Az óvatosságot jelzi a határozat számos kitétele, közöttük olyanok, mint például az, amely szerint: „Ez idő szerint nincsenek olyan problémák, amelyekről indokolt volna országos népszavazást tartani. így egyelőre — tapasztalatszerzés céljából — azt célszerű lehetővé tenni, hogy — helyi szavazás formájában — csak egy-egy községi, városi, fővárosi kerületi közügyben foglaljon állást a lakosság." (323. o.) Ez a kettősség, egyfelől ugyanis az alkotmányosság keresése, másfelől a párthegemónia megőrzésének szándéka, végig kísérte a párt még hátralévő másfél esztendejének történetét. Annak ellenére, hogy időközben az első tendencia, az alkotmányos demokrácia kiemelése és hangsúlyozása megnövekedett a retrográd, konzervatív törekvésekkel szemben, amelynek nyomán olyan folyamatok is megindultak, amelyek napjainkban is feladataink homlokterében állnak. Közülük kiemelhetjük a felsőoktatási intézmények és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei közötti tartalmi és hatékony együttműködés ösztönzését, vagy néhány hónappal később, 1987 októberében a nemzetiségi oktatás helyzetének felmérését és feladatait célul kitűző feladatkört, továbbá a modern adórendszer bevezetésének elhatározását, a tulajdonviszonyok elemzését és benne a magántulajdon preferálásának módozataira vonatkozó tennivalókat. 1988-ban megjelent, s egyre gyakrabban szerepelt az MSZMP említett fórumain a politikai pluralizmus szándéka. Az 1988. évi májusi országos tanácskozás által elfogadott állásfoglalás már megnyitotta az utat az adott politikai struktúra lebontásához és az űj gazdaságirányítási intézményrendszer kiépítéséhez. A nyilvánosság korábban nem tapasztalt mértéke és az ezzel párhuzamosan jelentkező és egyre szaporodó alternatív szervezetek, egyesületek, majd a pártok jelentkezése és tevékenysége a parlamentáris demokrácia kialakulásának mérföldköveivé váltak. Ha tétova módon bár, de az előrehaladás szándékának tekinthető az MSZMP Központi Bizottságának 1988. július 23-iki ülése: javasolta a választási törvény olyanféle módosítását, amely lehetővé teszi a valóságos választási alternatívák érvényesítését. A Központi Bizottság 1988. június 13—14-iki határozata pedig a gyülekezési és az egyesülési jog új törvényi szabályozását írta elő. Ez a kérdéskör néhány hónap múlva ismét az említett testület elé került és a korábbinál már jóval radikálisabb, demokratikusabb követelményeket fogalmazott meg. Itt találjuk első ízben a politikai pártok alakításának lehetőségére utaló mondatokat s ezáltal a többpártrendszer kialakításának igényét is. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az 1949. évi XX. törvény, a szovjet mintára készült Alkotmány általános felülvizsgálatának igénye is. Az MSZMP felső köreiben, az 1987-ben kezdődött folyamatok 1989-ben már egyértelműen a rendszerváltoztatás jegyében zajlottak, és egyre ritkábban tűntek fel konzervatív törekvések. Ezen az úton mérföldkőnek tekinthetjük a Központi Bizottság 1989. február 10—11-iki ülésének „állásfoglalásait", amelyek többek között kimondták: „Az 1956 és 1987 között követett, a korábbiakhoz képest korszerűbb, jobb politikai gyakorlat sem volt képes megakadályozni a túlorientalizált rendszerből fakadó hibás döntéseket, a párt és az állam közötti felelősség összemosódását..."(553. o.) A továbbiakban hangsúlyozza az állásfoglalás, hogy a tapasztalatok bizonyították a részleges reformok kiúttalanságát. „A fordulat elkerülhetetlenné tette — olvashatjuk — s egyszerre követeli meg a gazdaság, a társadalom, a politika, de a szellemi morális viszonyok megújítását is. Megkívánja egyúttal a lakosság általános műveltségi szintjének emelkedését és a fokozott támaszkodást a tudományos teljesítményekre." (553. o.) Visszatekintve leszögezi: „... A pártértekezlet megfogalmazta a demokratikus hatalomgyakorlás igényét, a politikai pluralizmus megteremtését. Ennek útját a politikai intézményrendszer mélyreható átalakításában jelölte meg, amely lehetőséget