Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
710 GERGELY JENŐ változat e tekintetben szöveghűen követi a németet. A nyilasok annyit tettek, hogy ahol szükségesnek vélték, némi szövegmódosításokkal (vagy kihagyásokkal illetve betoldásokkal) „hungarista szelleművé" transzformálták a szöveget. (Ami azért sem volt túl nehéz, mert már az 1933-as Dollfuß-kabinet egyházpolitikai elképzelései is diktatórikusak voltak) A konkordátum-tervezethez csatlakozó „magyarázatok" — amelyek az osztrák konkordátum kiegészítő jegyzőkönyvének (Zusatzprotokoll) mintájára készültek — tartalmilag már nem esnek egybe, hiszen ebben a részben éppen a sajátos magyarországi állapotok „magyarázására" került sor. A dokumentum, bár formálisan igyekszik megfelelni a konkordátum (szerződés) követelményeinek, nem ebből a szempontból figyelemre méltó, hanem főként azért, mert a konkordátum-tervezethez kapcsolódó magyarázó megjegyzésekkel együtt inkább a nyilasok egyházpolitikai elképzeléseinek egyfajta összefoglalása. Azt aligha van értelme latolgatni, hogy a nyilas kormánynak ekkor mekkora esélye lett volna egy konkordátum kötésére, mert ez nyilván a nullával volt egyenlő, hanem inkább a programatikus elképzelések érdemelnek figyelmet. A dokumentum keletkezésének az Amerikából származó filmanyag segítségével nem lehetséges közelebbi, napi dátumhoz köthető meghatározása. A nyilas hatalomátvételtől a bukásig teijedő időtartamon belül a konkordátum-tervezet valószínűleg 1945 elején keletkezhetett már a Nyugat-Dunántúlon. Erre enged következtetni a magyarázatokban a „szovjet invázióra" tett utalás. Ennél későbbi időpontban viszont már az ő szempontjukból sem lehetett értelme nemzetközi szerződés kötésének. Azt sem tudjuk megállapítani, hogy ki vagy mely szerv volt a dokumentum készítője. Kézenfekvő lenne Málnási Ödön volt egri katolikus jogakadémiai tanár és történész szerzősége, hiszen ő kellő kánonjogi ismeretekkel is rendelkezett. 1937-ben csatlakozott a nyilasokhoz, és ott mint az egyik „főideológus" egyházi szakértőnek számított. Egyébként élesen vallás- és egyházellenes, és főként Vatikán-ellenes nézeteket hirdetett. 1942-ben szakított Szálasival, és így 1944-45 fordulóján nem volt autentikus személyiség a nyilas „egyházpolitika" formálásában. Ezek után két lehetőség jöhet számításba. Az egyik a nyilas kultuszminisztérium, amelynek élén Rajniss Ferenc állt egészen 1945. március 9-ig. Az ő minisztériumának hatáskörébe tartozott az egyházpolitika, így az esetleges konkordátum kérdése is. A nyilas külügy e tekintetben figyelmen kívül hagyható, annak legfeljebb a kivitelezésben lehetett volna szerepe. A nyilas hatalomgyakorlás gépezetében azonban nem feltétlenül a bevett szabályok szerint jártak el, így pl. a maradék országgyűlés elé kerülő törvénytervezeteket sem feltétlenül az illetékes minisztériumok dolgozták ki. Itt lép előtérbe a „nemzetvezető" ún. munkatörzse és annak szerepe. Felállításáról az 1945:1. tc. (1945. január 4.) szólt. A munkatörzsön belül ún. nemzetpolitikai irodák működtek, szám szerint 13. Közülük az egyházpolitikában kompetens Kultúriroda jöhet szóba, amelynek élén Hubay Kálmán állt.7 7 A munkatörzs dolgozta ki a törvénytervezeteket, tehát egyfajta törvényelőkészítő, tervező szerepet játszott. Székhelye Kőszeg volt. Szerintünk nagyobb a valószínűsége annak, hogy a konkordátum-tervezet a Hubay-féle Kultúriroda szüleménye volt. Ugyanis ilyen lépés valóban csak a tervek között szerepelhetett, nem az aktuális
