Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 697 Ezt a programot szemügyre véve egyértelmű, hogy az egyházak „politikamentessége" alatt azok politikai, közéleti szerepvállalását kívánta felszámolni és azokat a szűken értelmezett hitbuzgalmi térre korlátozni (a „sekrestyébe" szorítani). Nem világos, hogy a vallások „politikai ága" kitétel mit takar, de valószínű ez alatt pl. a „politikai katolicizmust", egy-egy felekezethez, egyházhoz közel álló, annak hitelvein, társadalmi-szociális tanításán alapuló politikai, társadalmi, szociális mozgalmakat érthetjük. A konkordátum megkötésének igénye is itt szerepel egyedül a nyilas párt programjában. Önmagában véve az, hogy „új" konkordátumról szóltak, jelzi, hogy az 1855-ös Habsburg-birodalmi konkordátumot magyar részről is érvényesnek tekintették. (Rosszabb esetben talán nem tudták, hogy Magyarország és az Ap. Szentszék között soha nem volt konkordátum.)1 0 Az idézett programrész utolsó bekezdése pedig egyértelmű visszalépés az 1895:XLIII. tc-hez képest, amely a vallásszabadságról szólt, és lehetővé tette a felekezetenkívüliséget is. Hasonlóképpen visszalépést jelentett az el nem ismert vagy tűrt felekezetek (szekták) jogállásának tagadása, ahová több kisegyház vagy szabadegyház tartozott (kivéve közülük az elismert jogállású baptista felekezetet). Ezek szerint a kisegyházak vagy felszámolandók, vagy bekényszerülnek valamely történelmi egyházba. Tehát a nyilas egyházpolitikai program a dualizmus végén elért liberális állapotok felszámolását jelentette volna. Ugyancsak 1935-ben, az áprilisi országgyűlési választásokra adott ki egy programot a Festetics Sándor gróf által vezetett Magyar Nemzeti Szocialista Párt. Ez egyházpolitikával nem foglalkozott, ám elsősorban a katolikus egyházat érzékenyen érintő földreform kérdésében kijelentette: „Egyházi birtokok kizárólag kis bérletek útján hasznosíthatók, örökbérleti alapon bérlőszövetkezetek segítségével."1 1 A katolikus nagyjavadalmasok ugyanis birtokaik bérbe adott részét általában nagybérlőknek (az esetek többségében izraelita bérlőknek) adták, mert így látták garantálva a bérleti díj egyösszegben való biztos befolyását. Számos katolikus oldalról tett kezdeményezés — pl. a keresztényszocialista földmunkás szakszervezet vagy hasonló földbérlő szövetkezetek részéről — a püspöki karnál éppúgy, mint egyes nagyjavadalmasoknál, nem talált megértésre. A falusi szegénység megnyerésére törekvő Festetics-féle náci párt nem alapelvei között, hanem csak a program szociálpolitikai részében szögezte le: „Keresztény világfelfogás érvényesülését minden téren. Felekezeti békét, az egyházak tiszteletét, jogaik, tekintélyük védelmét."1 2 Tehát még az a nyilas párt is, amely az egyházi nagybirtokok radikális felszámolását követelte, a keresztény világnézeten állónak nyilvánította magát és síkra szállt az egyházak jogainak védelméért. 1936-ban gróf Pálffy Fidél Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista (Nyilaskeresztes) Pártja új programmal lépett a nyilvánosság elé, amelyben lényegében megismételte korábbi idevágó követeléseit: az egyházi adó „rendezését" és az alsópapság helyzetének „intézményes rendezését és intézményes védelmét".1 3 Rajniss Ferenc újságíró, országgyűlési képviselő 1936-ban alakította meg a Nemzeti Front — Magyar Szocialista Néppárt elnevezésű szélsőjobboldali pártját. Programját azért érdemes vizsgálnunk, mert Rajniss lesz majd a nyilas kormány kultuszminisztere. A meglehetősen sommás program 9. pontja követelte a „vallási és osztályharcok izgatóinak kiirtását". A vallási harcok alatt ekkor nyilván a
