Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

676 HARSÁNYT IVÁN belügyminisztériuma révén, amely az alkalmazás során a cselekvés szigorával tűnt ki, mindenekelőtt a tárca két államtitkára, Endre és Baky személyében. Az említett törvények erőltetett értelmezéséből, a velük való visszaélésből ered a deportálás, amelyet a törvények nem írtak elő. Ez a héber faj nagyszámú elemére teijedt ki. Hogy ezt lehetővé tegyék, a nevezett államtitkárok, a német hatóságok bizalmasai, Budapesten a kizárólag falun működő csendőrség tekinté­lyes erőit összpontosították, vakfegyelem vezette, lelketlen embereket, akik első ízben láttak el rendőri feladatot a fővárosban. Ilyen körülmények között a bel­ügyminisztérium és a német rendőrség július 5-ére és a következő napokra két­százezer zsidó deportálását rendelte el. Hogy ezt ne lehessen véghez vinni, Őfő­méltósága két intézkedést tett: elrendelte erős reguláris katonai egységek össz­pontosítását Budapesten környékén; másrészt valósággal ultimátum jellegű, fe­nyegető felszólítást küldött a belügyminisztériumnak. Mindezeknek az eredmé­nye, hogy a csendőrösszpontosítást szétszórták, aminek nyomán elrendelték a reguláris alakulatok visszavonását is. Túljutván ezen a kritikus pillanaton, Őfőméltósága azt tervezte, hogy tisztán katonai kormányt alakít, amelyben kizárólag magas rangú tisztek vesznek részt, akik előzetesen politikailag nem minősítették magukat. Az új kormány cselekvé­sének alapja lett volna: a) a rend fenntartása; b) az Oroszország elleni harc; c) az ország külpolitikájának változatlan folytatása. Am mivel ez a lépés a közvet­lenül érdekelt hatalommal szembeni államcsínynek lett volna fölfogható, Őfőmél­tósága megértette, hogy tájékoztatnia kell róla a német kormány fejét, nem hall­gatva el, hogy az új kormány tevékenysége az ország teljes szuverenitásának a visszanyerésére fog irányulni. Július 11-én, amikorra összeálltak az említett javaslatok, Hitler a fronton tartózkodott; emiatt megoldhatatlan volt az üzenet átnyújtása. Ezután, július 15-én Őfőméltósága minderről tájékoztatta kormánya fejét, s megértve, milyen veszélyeket rejt a halogatás, egyszersmind Németország Magyarországon akkre­ditált követét is. Informátorom szerint az említett diplomata, mivel nem tudott közvetlenül Hitlerrel tanácskozni, von Ribbentroppal beszélt, akitől az alábbi hangnemű választ kapta: a) bármely módosítást a magyar kormány összetételé­ben, beleértve egyes államtitkárok, így Endre és Baky leváltását, casus bellinek tekintenének. Ennek nyomán a magyar terület megfelelő periférikus részeit Hor­vátországnak, Szlovákiának és Romániának ítélnék oda. Az ország központi vi­dékeiből pedig Németország iránt odaadó protektorátust szerveznének. Ezen túl­menően megtorlást helyeztek kilátásba a Németország iránt hajlandóságot nem mutató pártvezetők ellen. Méltóságod ebből a leírásból kiolvashatja, hogy legalábbis hivatalosan sem­mikor nem került sor közvetlen tanácskozás jellegű érintkezésre Hitlerrel.6 0 Az említett nyomatékos diktátumok a Reich külügyminisztériumának a diktátuma­iként érkeztek. Ilyen körülmények között próbált Őfőméltósága közvetlen kap­csolatot teremteni Hitlerrel egy levél révén, amelyet egy bizalmát élvező tábor­nokkal küldött. Eszerint ha a német miniszter által közölt elképzelések Magya­rországra nézve megvalósulnának, a 15 magyar hadosztály elhagyná az orosz frontot. Ezzel hallgatólag azt az egyébként súlyos érvet is megfogalmazta, hogy Németor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom