Századok – 1995
Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597
612 CSÖPPÜS ISTVÁN Ennek okát keresve mindenekelőtt az éveken keresztül tartó igen gyenge termésmennyiségekben találjuk meg. De közrejátszott az is, hogy kenyérgabonából ellátatlan területek (Kárpátalja és Észak-Erdély) kerültek vissza A helyzeten csak némileg javított volna, ha kenyérgabonából és kukoricából az exportot teljesen leállítják. A mezőgazdasági termelés hadigazdálkodás érekéhez igazítását szolgálta az agrártermékek árának szabályozása is. Míg az 1939. augusztus 26-án elrendelt ár- és bérstopp csak a főbb termékek árát szabta meg, 1941 közepétől már a 30 pengő/q búzaárhoz viszonyítva az összes mezőgazdasági termékek árát — kivéve a zöldség, gyümölcs, baromfi és a minőség fejlesztése érdekében a lovakét — a szabályozás hatáskörébe vontak. A háború alatti kiadások súlyos terhét a mezőgazdaság viselte. Amíg — 1929. évi bázison számítva — az ipari gyártmányok nagykereskedelmi árindexszáma 1938-1944 között 235, addig az állati és növényi eredetű termékeké csak 174 ponttal emelkedett.7 5 Ennek következtében az agrárolló — amely a 30-as években az iparral szemben a mezőgazdaság állandó kedvezőtlen helyzetét tükrözte — 1940 és 1941-ben mutatott javulás után fokozatosan romlott és 1944-ben az agrárolló nyílása már 25% volt. Az ország gazdasági életére nehezedő nyomást csak fokozta Németország eladósodása, amely a bérmunkákból, agrár- és ipari termékek, nyersanyag exportból tevődött össze. „A német kincstárnak 60%-kal többet hiteleztünk — állapította meg a Magyar Nemzeti Bank elnöke —, mind a magyar kincstárnak. Itt tehát igen nagy megterhelésről van szó."7 6 Littler a német pénzügyminisztérium egyik vezető tisztviselője 1942-ben a problémáról úgy nyilatkozott, hogy a magyar export zömét „a közös háborúhoz való hozzájárulásnak kell tekinteni, amelynek ellenértéke el lesz könyvelve" s rendezése a háború utáni időkre marad.77 A kereskedelmi forgalomból származó tartozáshoz még 2 milliárd pengő ellenszolgáltatás nélküli kiadás járult az 1944. március 19-én Magyarországot megszálló német csapatok ellátása fejében. Ez összesen 4,918 millió pengő német tartozását jelentett, amely az 1938-1944 közötti 11,317 millió pengő értékű bankjegyszaporulatának 43%-át tette ki. Nagyrészt a német adósság növekedésével függött össze, hogy 1938-1944 között a bankjegyforgalom nemcsak abszolút értékben, de — a területgyarapodásokat is figyelembe véve — egy főre számítva szintén emelkedett. Amíg a bankjegyforgalom emelkedése 14-szeres, az egy főre számított csak 8,5-szeres volt. Ugyanakkor Németországban a háború alatti bankjegyforgalom hatszorosára, Japánban hat és félszeresére és a német által megszállt államokban 5-8-szorosára növekedett.7 8 A gazdasági élet militarizálása, majd 1944 tavaszától a német megszállás és a megindult angolszász légitámadások, valamint az ország hadszíntérré válása tragikus következményekkel járt. A súlyos emberáldozat mellett igen tetemes volt az ország anyagi vesztesége. Az 1920. évi országterületet tekintve 1937. évi árakon számolva a nemzeti vagyon 40%-a pusztult el. Az ipar vesztesége gépekben és épületekben kb. 50%. Termelőképessége közel 25%-kal esett vissza. A mezőgazdaságban fektetett tőkének 16,8%-a semmisült meg.7 9 Ezen belül a veszteség épületekben 10,8%, ültetvényekben 11,4%, állatállományban 56,9%, gépek és esz-
