Századok – 1995
Közlemények - Erős Vilmos: Historia Regnum – Historia Populum. A Szekfű–Mályusz vita kialakulása III/573
A SZEKFŰ-MÁLYUSZ VITA KIALAKULÁSA 581 Mályusz tanulmányának egy másik értelmezését Kosáry Domokos adja a két világháború közötti magyar történetírásról írt tanulmányában.2 1 Kosáry Szekfű felfogásában a köznemesség hagyományos közjogi ellenzékiségének, nacionalizmusának bírálatát emeli ki, s szerinte a Századok szerkesztői, főként Mályusz és Domanovszky, azért támadják élesen Szekfűt, mert ők ennek a protestáns, köznemesi nacionalista hagyománynak a folytatói. Ennek szellemében született „A reformkor nemzedéke" is, s ezt Szigeti felfogásával szemben Kosáxy nem a forradalom, hanem az 1790-es évek köznemesi politikája igazolásának tekinti, melynek sikere esetén Angliát is utóiérhettük volna. Szekfű a „Három nemzedékben — íija Kosáry — mondanivalójába ismét beleszőtte a köznemesi politika, a nemesség „nemzeti" hibái, a közjogi ellenzékiség, a hangoskodva türelmetlen nemzetiségi politika bírálatát. Amire persze reagáltak is a köznemesi hagyományt (az én kiemelésem — E. V) folytató másik oldalon. A Századok hasábjain egy tanulmány, vagy inkább másféle számvetés, a fiatalabb Mályusz Elemér tollából éppen ezzel szemben sorakoztatta fel ellenérveit. Nem a forradalom védelmében, hiszen azt éppúgy elutasította, hanem az 1790-es évek köznemesi politikájának mintaképpé emelésével. Ez ugyanis, a szerző szerint, ha nem kompromittálják a Martinovics-féle forradalmárok, és ha el nem gáncsolja a bécsi udvar, olyan reformokat hajtott volna végre, hogy Magyarország utóiérte volna Angliát."2 2 Szekfű reakciója Szekfű Mályusznak a „Három nemzedék"-et támadó tanulmányára levélben válaszolt.23 A szokatlanul terjedelmes reflexió megérdemli, hogy közöljük legfontosabb gondolatait: „Engedje meg — íija levelének elején Szekfű —, hogy eltéijek az Öntől is követett módszertől s mindenek előtt megjegyezzem, hogy sokkal hasznosabbnak tartottam volna, ha Ön rendkívül érdekes eredményeivel csak azt világította volna meg, ami valóban megvilágítható: a kis, közép és főnemes gazdasági helyzetét az illető korszakban. Nézetem szerint erre az igen fontos thémára nagyon tanulságos gondolatokkal gazdagította a kutatást, gondolatokkal, melyek összességükben mégis csak az egyik oldalát képezik az éremnek. Az anyagi oldalát, mely mellett a szellemi teljes elhanyagoltatás sorsára jutott; félek ez az elhanyagoltatás tudatos is, ami pedig igen sajnálatos volna. E félelme a 47. lapot megelőző oldal azon megállapításából is származik, mely szerint »minden tömeg csak akkor mozdul meg, ha saját anyagi sorsáról van szó, ez a társadalmi törvény igazolódott be most is«. Ha Ön ezt komolyan hiszi és úgy gondolja, hogy a főnemes és kisnemes anyagi ellentétjével megmagyarázhatja az „első nemzedék" szellemi struktúráját, akkor igazán nehéz egymással eszmecserét folytatnunk, mivel én épp ellenkezőleg arról bizonyosodtam meg napról-napra, hogy az anyagi ellentéteknek mind csekélyebb hatásuk van a dolgok irányítására Egyáltalában: anyagi viszonyokat sem lehet ideológiák tekintetbe vétele nélkül megítélni. Annak a köznemesnek megvolt az anyagi elnyomottsága, de éppen úgy meg volt az ő idea-tartalma is, — hogy pedig mikor melyik hatott rá a tett idején ezt érdemes volna megvizsgálni. Ön szerint Kossuth után ment, mert a nagybirtokosok ellen izgatta Kossuth; de vajon
