Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
522 DOMB RÁD Y LÓRÁND Szombathelyi és Kállay között egyre hűvösebbé vált a korábban sem túl bensőséges viszony. A miniszterelnök nem véletlenül bízta meg a Szombathelyi társaságában utazó Kádár Gyulát, hogy kísérje figyelemmel főnöke — akiben különben ő és a kormányzó feltétlenül megbíznak — szereplését a főhadiszálláson, s hazatértük után azonnal jelentse, ha a határozott utasítás ellenére bármiféle ígéretet tenne.5 6 A vezérkar főnöke különben önmaga ismételt igazolását látta az olasz események alakulásában, a szeptember 8-án közzé tett fegyverszünet végrehajtásának katonai kudarcában. Az a tény, hogy Németországnak ezt követően még volt ereje Olaszország megszállására, az olasz egységek lefegyverzésére, s új front nyitására a Calabriában és Salernonál partraszálló angol-amerikai csapatokkal szemben, megerősítette hitében, hogy egy elhibázott magyar lépés, a németek türelmének túlfeszítése, az elkerülhetetlen német megszállást eredményezheti. Egy ilyen szituáció viszont a magyar hadsereg szabad mozgását és felhasználását lehetetlenné tenné, s óhatatlanul a szélsőjobboldalt juttatná a teljes hatalomhoz a kormányban és a hadseregben egyaránt. Mindez a németek támogatta románokat beláthatatlan előnyökhöz juttatná velünk szemben. A német megszállás — mint azt Kállaynak kifejtette — mindenképpen tragikus hatású lesz, ezért óvja őt a meggondolatlan lépésektől, az olasz fegyverszünethez hasonló következményektől. Egyre kevésbé hisz egy balkáni angol-amerikai partraszállás lehetőségében, a rendszer átmentésének lehetőségét változatlanul a németek melletti megmaradásban látja. A miniszterelnök szeptemberben levélben is válaszolt Szombathelyi figyelmeztetésére. Határozottan elutasította a balkáni akcióval kapcsolatos okfejtését. ,A magyar nemzet létét érintő szempontokból pedig egy ilyen vállalkozást megsemmisítőnek és helyrehozhatatlan hibának tartok Ehhez hozzájárulásomat semmi körülmények között sem adhatom meg." Egyben kérte Szombathelyit, hogy a németekkel szemben tárgyalásai során tartsa szem előtt a kormány politikájának irányelveit, „melyektől eltérőket a magyar királyi kormány tudomásul nem vehetne".5 7 Kállay azonban nem volt abban a helyzetben, hogy a politikájával immár másodízben is szembe helyezkedő Szombathelyi menesztését javasolhassa a kormányzónak. Egyrészt nem volt olyan a maga és a Szombathelyiben változatlanul bízó Horthy számára is elfogadható, nála alkalmasabb személy, akivel megnyugtatóan végrehajtható lett volna a személycsere, másrészt egy ilyen lépés a Kállayval szembeni bizalmatlanságukban immár türelmük végpontján álló németek beavatkozását is kiválthatta volna. Az olasz események nemcsak Szombathelyire voltak hatással, elbizonytalanították azon keveseket is a hadseregben, akik egyáltalán fontolgatták egy katonai átállás lehetőségeit. Ugyanakkor a szélsőjobb ujjongott, s egyre hangosabban követelte magának a teljes hatalmat, hogy az olaszhoz hasonló „árulást" megakadályozhassa. A Magyar Katonai Szemle, az olasz eseményeket kommentálva, az elhamarkodott, katonailag megalapozatlan külpolitikai lépések veszélyességére hívta fel a figyelmet:
