Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
518 DOMB RÁD Y LÓRÁND hangba hozni politikájával. Egy várható angol-amerikai balkáni partraszállás esetén a közvetlen kapcsolat felvételének lehetősége kedvezőnek látszott, ami nem vetendő el a szövetségesek részéről sem. A miniszterelnöknek a kérdésben tanúsított meditálása és feltehetőleg érdeklődést sugalló, a katonák előtt elejtett megjegyzései indíthatták arra Csatayt, hogy — Szombathelyivel egyetértésben — úgy tájékoztassa a németeket, mintha a balkáni ügynek ezúttal nagyobb esélye lenne a megvalósulásra. A miniszterelnök Bernben Royall Tyler útján kereste a kapcsolatot az amerikaiakkal. Bakách-Bessenyeyvel megüzente neki, hogy a magyar csapatoknak a keleti frontról történő, az amerikaiak által is követelt visszavonása csak a balkáni magyar katonai jelenlét árán valósítható meg. Ez viszont, amennyiben az emigráns jugoszláv kormány is beleegyezne, horvát területeknek a tengerig történő megszállásával adott esetben megteremthetné a közvetlen érintkezést a magyar és a partraszálló angol-amerikai csapatok között. Az amerikaiak a legmerevebben elzárkóztak a felvetés elől. Ugyanakkor változatlanul javasolták a keleti magyar megszálló erők számának fokozatos csökkentését, mint a magyar jóindulat kifejezését. A magyar követnek a Tylerrel folytatott beszélgetése nyomán augusztus 28-án küldött jelentése lehangoló volt a miniszterelnök számára. Magyarország a jövő státusától függetlenül még a megszállást vállalva is szakítson Németországgal, mert ha kitart mellette, a legrosszabbra számíthat. Az olasz fegyverszünet módot ad az elszakadásra, hiszen ezzel a háromhatalmi egyezmény felbomlott. Az üzenet semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy az amerikaiak semmiféle a rendszer fennmaradását célzó biztosítékot nem adnak a szovjettel szemben. Csapataik a háború súlyának nagy részét viselik, semmiféle ígéretekkel nem hajlandók felkelteni bizalmatlanságukat. Az amerikai nézetek a balkáni kérdésben különben is eltérnek az angolokétól. Az USA mielőbb le akarja győzni Németországot, hogy teljes erejével Japán ellen fordulhasson. Ez a Szovjetunió közreműködése és a nyugaton nyitandó második front nélkül elképzelhetetlen. Azt követően pedig számítanak a szovjet közreműködésre Japán ellen, mert anélkül a távol-keleti háború még sokáig elhúzódhat. Szombathelyinek kellemetlen volt az elutasítást a németek tudtára adni. Úgy érezhette, Kállay becsapta. A visszáutasításból származó esetleges hátrányokért a felelősséget igyekezett magáról elhárítani. A Legfelső Honvédelmi Tanács 1943. szeptember 4-i döntő fontosságú ülésén előadott helyzetelemzésében, amit emlékirat formájában is megörökített, Szombathelyi rátért a kérdésre is. Rámutatott a visszautasítás nyomán elképzelhető német retorziós lépésekre, melyeket jó lenne elkerülni egy toleránsabb magyar magatartással, így elsősorban a Balkánnal kapcsolatos követelések legalább részbeni kielégítésével. Szükségesnek találta leszögezni, hogy az események most már kétségtelenné tették előtte, a németek elvesztették a háborút. Németország az összes frontokon defenzívába szorult, az egyre nagyobb túlerő nem teszi lehetővé, hogy bárhol is kezdeményezzen és döntő csapást méijen. Ma már célja: ,A háborúnak kihúzása addig, míg valami elfogadható békéhez jutnak."4 6 A magyar vezérkar főnöke most először mondotta ki azt nyilvánosan, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. Teljes összeomlásukkal azonban még most sem akart szembenézni, még
