Századok – 1995
Történeti irodalom - Deák Ferenc a liberális politikus. A Zalaegerszegi Liberális Klub konferenciája 1993 szeptember (Ism.: Turbuly Éva) II/479
481 TÖRTÉNETI IRODALOM közvetett és közvetlen bizonyítékok alapján ugyancsak Deákhoz köthetők. A szerzőnek és munkatársainak kiemelkedő érdeme, hogy a levéltári iratanyag szisztematikus átnézésével tíz, eddig ismeretlen feliratot fedeztek fel, amelyek Wesselényi, Kossuth, Csányi, és a Bars megyeiek perbe vonása, valamint az Országgyűlési Tudósítások betiltása elleni tiltakozás eredményei. Mindegyikük Deák gondolatait, szellemiségét tükrözi. Feltűnik bennük Deáknak az a már említett érvelése, hogy azokat, akik nem a fejedelem személye, hanem a kormány ellen szóltak, nem lehet hűtlenségi perbe vonni, mint ahogy a törvényhatóságok közgyűlésein kifejtett szavaik alapján sem. Az országgyűlési ifjak elfogatása ügyében a feliratok álláspontja az, ha valóban bűnösök, a törvények szerinti eljárás, nyilvános per és védelem illeti meg őket. A tanulmányból az is kiderül, az udvarnál felmerült Deák perbefogásának gondolata. Bizonyítékok hiányában azonban inkább a heves, a kormányzat elleni kirohanásaival erre jobb ürügyet szolgáltató Csányit vonták vizsgálat alá. A hamis tanúvallomásoknak köszönhetően — még Csányi politikai ellenfelei is tagadták a vádakat — perre nem került sor. Ahogy Molnár András is kifejti, a feliratok jelentősége közvetett hatásukban, az általuk nyújtott példában és közvélemény-formáló erejükben keresendő. Más megyéket is állásfoglalásra késztettek, segítették napirenden tartani a szólásszabadság kérdéseit a következő országgyűlésig. Csorba László Deák Ferenc liberális katolicizmusáról értekezett. Deák szabadelvű karakter volt, de az otthonról hozott hatások is hozzájárultak ahhoz, hogy személyiségében megférjen a felekezeti formák nagyvonalú kezelése a szilárd katolikus hittel. A felvilágosodás, a liberalizmus és a romantika irodalmán kibontakozó intellektus szintetizálta az emberi és polgári jogok elméletét a humanista kereszténység alapelveivel. A többi felekezeti formát is egyenlőnek tartva már 1833-ban felszólalt a protestánsokat érintő hátrányok felszámolásáért, elve a szabad egyház szabad államban volt. 1868-ban kiállt a kötelező polgári házasság bevezetése, az egyház és az állam teljes elválasztása mellett. Utolsó beszédét is e tárgyban tartotta. Hanák Péter dolgozatát a kiegyenlítő Deákról írta, ember és történelem, alkat, jellem és nevelés kölcsönhatásait vizsgálva. Az életpálya egészét vázolta fel, s ennek tükrében vont le következtetéseket. Ezek szerint Deák Ferenc alkatához leginkább a köztanácskozás műfaja illett. Bár jó szónok volt, népgyűléseken ritkán szerepelt. Kedvenc helyszínei a megye és a diéta, tevékenységi köre a traktátus és a kodifikáció. A kiegyenlítő és törvényalkotó Deáknak elsőként az 1833-tól és 1843 közötti időszak kedvezett, amelyet öt éves hallgatás, visszavonultság követett. Ennek okát Hanák Péter az 1843-as zalai követválasztás botrányos körülményein túl a politikus elbizonytalanodásában kereste, aki számot vetett a Habsburg birodalom felbomlásának lehetséges negatív következményeivel is. A megoldás lehetőségét a népnek polgári jogokkal a hazához kapcsolásában, az ellenzék egységében látta, amelynek korlátait azonban éppen ekkor rajzolta ki Széchenyi és Kossuth elmérgesedő vitája. 1848-ban — bár a dolgok nem teljesen az ő elképzelései szerint alakultak — Deák Ferenc elment az országgyűlésre, részt vett az alaptörvények szerkesztésében, rugalmasan, de nem korlátlanul kitolva alkat és szituáció határait. A fegyveres harc kitörésekor végképp elhallgatott, az önkényuralom évei alatt pártot, mozgalmat nem szervezett. 1859-ben, Ferenc József hadvezéri bukásával és presztízsvesztésével jött el újra Deák ideje. A Februári Pátens okozta rövid elbizonytalanodást követően újra erősségei, a traktátus és a kodifikáció kerültek előtérbe, valamint a kifinomult taktika, amit a szerző találóan nagyvonalúnak és fortélyosnak nevezett. Jelleméhez híven Deák visszavonulását a csúcsra érve kezdte el. Stallumot, ajándékot nem fogadott el szolgálataiért. Ahogy Hanák Péter írta: alkatánál fogva nem bíró, végrehajtó volt, hanem közvetítő, kiegyező, s ekkor már egy letűnt korszak, a reformkor embere. Sok tekintetben rokon Hanák Péterével Gerő András Deák-képe, aki a személyiséghez szoros szálakkal kapcsolódó politikai etikát vizsgálta. Megidézte az 1833-ban, a levert lengyel forradalom érdekében felszólaló ifjú követet és Kölcseyt, akik a humanitás, az emberi tisztesség kérdéseit, az etikai elkötelezettség napi érdekeken túlmutató jellegét hangsúlyozták. Deák személyes életében többek között a már emlegetett zalai követválasztás, a képviselőség elutasítása is mutatja, hogy a politikai morált mindig fontosabbnak tartotta a személyes sikernél. Milyen volt Deák Ferenc hatalmi pozícióban? Hű maradt korábbi önmagához. Gyengélkedésére hivatkozva nem vett részt a koronázáson — ezzel is kifejezve távolságtartását. A személyi és vagyoni előnyök elhárítását Gerő a politikai etika részeként értékelte. A politikai hatalomtól való fokozatos visszavonulásban véleménye szerint az is szerepet játszott, hogy Deák jól látta: a kiegyezés konszolidálása érdekében a jogelvek csorbulása kikerülhetetlen. Másik következtetése Hanák Péterhez hasonlóan az, hogy alkatától távol állt a hatalmi helyzetből való politizálás.
