Századok – 1995

Történeti irodalom - Deák Ferenc a liberális politikus. A Zalaegerszegi Liberális Klub konferenciája 1993 szeptember (Ism.: Turbuly Éva) II/479

479 TÖRTÉNETI IRODALOM irnt. Az 1930-as években Németh László a sorsközösségről írt. 1945 után a történetírás egységes Kelet-Európa-képet erőltetett, látszat-analógiákkal az orosz fejlődésből. Újabban ismét Közép-Európa kerül az előtérbe, a közös harc az idegen (német és orosz) elnyomás ellen. Az irodalomtörténetben ma már nem vitatott a Közép-Európa-fogalom: azok a népek, amelyek a latin nyelvű irodalmiságból váltottak át a nemzeti nyelvűre. Fried itt is, mint már az előbbi tanulmányokban nem egyszer, utal a két- vagy többnyelvű költőkre. A három ország, Lengyelország, Csehország és Magyarország már a Habsburg-birodalom létrejötte előtt közös vonásokat mutatott. A kulturális sajátosságok párhuzama oly általános, hogy a népies-urbánus ellentét is mindenütt megtalálható. Utal az 1989-90-es cezúra utáni helyzet problémáira: kinek szóljon az irodalom? A kulturális Közép-Európa-tudat mindenesetre már széles rétegekig eljutott, mindenfelé a régióban. Ez a rövidre sikerült tartalmi ismertetés természetesen nem adhatott képet arról az anyaggazdaságról, amely Fried István műveit mindig jellemzi. Óriási ismeretanyaga van, és világosan látszik, mindig autopszia alapján. És finom stiláris érzékenységgel, a szereplők és SEyát mondanivalója iránt egyaránt. A történész két megjegyzést kénytelen hozzáfűzni a munkához. Az egyik természetesen a régió kérdése. Nem kívánom folytatni a köztünk már régóta krónikussá vált vitát. Csak azt jegyezném meg, hogy érdemben az a régió, amelyről Fried István szól, alapjában véve azonos azzal, amelyet még 1988-ban Nyugat-Kelet-Európának bátorkodtam (volna) nevezni, ha ez nem volna lehetetlen. A románok és szerbek tekintetében már fennáll az ellentét köztünk, mert ezeket én Délkelet-Európához számítom. Friednek viszont igaza van, amikor a 18-19. sz. fordulóján ide számítja őket, mert a Habsburg-birodalom aire culturelle-jébe tartoztak. Látszatra tehát csak az elnevezés állít minket szembe egymással. Persze valójában többről van szó: vajon ez a régió (alrégió) Kelet-Európa nyugatias része vagy Nyugat-Európa keleti perifériája. Lehet, hogy kétszáz év múlva az akkori történészek már ezt az utóbbi variáns fogják természetesnek tartani. Addig is maradok a magamé mellett. A másik megjegyzésért alkalmasint Fried István nem fog haragudni. Ez ugyanis mindössze annyi, hogy ez a munka nemcsak a szerző szakértelmét teszi nyilvánvalóvá egy világnyelvekre fogékony olvasóközönség számára, hanem egyúttal igen komoly információkat is nyújt a régióról, azon belül is a magyar fejlődésről. Mindig szoktunk panaszkodni, hogy kevés az idegennyelvű feldolgozás, amelyből a külföld jobban megérthetne minket (és szomszédainkat). Fried István most egy értékes művel gyarapította ezek szűkös listáját. Végül: Fried István tanulmányai olykor vitára késztetik a történészt, de mindig sokat tanul belőlük. Niederhauser Emil DEÁK FERENC, A LIBERÁLIS POLITIKUS (A Zalaegerszegi Liberális Klub konferenciája, 1993 szeptember) Szerk.: Kapiller Imre - Lenkei Júlia. T-TWINS Kiadó Bp., 1994. 102 p. 1993 őszén ünnepelte Zala megye szülötte, Deák Ferenc születésének 190. évfordulóját. Ez alkalomból történészek, filozófusok, gyakorló politikusok ültek össze Zalaegerszegen a helyi Liberális Klub szervezésében, hogy közösen emlékezzenek. Ki-ki a maga szakterületén, saját szemszögéből elemezte az életművet és a személyiséget. E konferencia anyaga látott napvilágot a T-TWINS Kiadó Konferencia-Füzetek sorozatának 4. köteteként (sorozatszerkesztő: Ambrus János), a Friedrich Naumann Alapítvány támogatásának köszönhetően. A tíz szerző közül — bár a határok olykor összemosódnak — Pető Iván történész, gyakorló politikus, Szigethy István jogász, országgyűlési képviselő, Schlett István politológus, Szabó Miklós történész-politológus, Ludassy Mária és Krokovay Zsolt filozófusok, Hanák Péter, Molnár András, Gerő András és Csorba László történészek. Pető Iván felvezetőjében bevallottan politikusként is emlékezett, Deákot a magyar liberalizmus meghatározó egyéniségeként tartva számon, aki egyedi képességgel vezette le a liberális politikai gondolkodás igazolását a feudális jogrendből, új tartalommal töltve meg a sérelmi politikát. A ma politikusa számára Deák egyedisége a szabadelvű alkotmányosság iránti elkötelezettség, az elvekhez ragaszkodó kompromisszumkészség és a kikezdhetetlen egyéniség hármasában