Századok – 1995
Történeti irodalom - Fried István: Ostmitteleuropäische Studien. Ungarisch–Slawisch–Österreichische literarische Beziehungen (Ism.: Niederhauser Emil) II/478
478 TÖRTÉNETI IRODALOM István Fried OSTMITTELEUROPÄISCHE STUDIEN Ungarisch-slawisch-österreichische literarische Beziehungen. Szeged, 1994. Institut für Vergleichende Literaturwissenschaft an der Attila-József-Universitat 158 1. KELET-KÖZÉP-EURÓPAI IRODALMI TANULMÁNYOK Magyar-szláv-osztrák irodalmi kapcsolatok A szegedi összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetője korábbi dolgozatait adja itt közre, olykor erősen átdolgozott formában, ezért csak évszámmal jelzi az eredeti megjelenést. A kötet több mint egyharmadát elfoglaló első tanulmány Kelet-Közép-Európa elhelyezését vizsgálja, irodalomtörténeti szempontból, és érdemben a 18-19. századot vizsgálva. Úgy látja, hogy ez az egykori Monarchia területe és Lengyelország. A szerbeket és románokat még ide sorolja, az albánokat és a bolgárokat már nem, még kevésbé az oroszokat. A régión belüli vizsgálódások a kétoldalú vagy többoldalú kapcsolatokon és a hatáskutatáson túl sokkal inkább a párhuzamos jelenségek vizsgálatával juthatnak előre, ezekre számos konkrét példát hoz. Az időbeli elmaradást (décalage chronologique) a nyugatitól nem tartja jellemzőnek. Az ide tartozó népek irodalma közt sok a különbség, de még sokkal több az a közös sajátosság, amely megkülönbözteti őket a nyugatiaktól. így végeredményben Nyugat- és Kelet-Európa közti átmeneti zónáról van szó. A következő tanulmány a 18-19. század fordulóján ebben a térségben jelentkező irodalmi áramlatokat mutatja be, gyakorlatilag a klasszicizmust, amely az antik műfajokat tekintette példaképének. Nagyon informatív a magyar irodalmat Mária Terézia korában bemutató tanulmány, természetesen az uralkodás utolsó évtizedében, és a „testőrírók", meg a deákos iskola tagjairól van szó. Az előbbiek esetében roppant fontos bécsi tartózkodásuk, amelyik az egész nyugati világot feltárta előttük. Mária Terézia nem támogatta a magyar irodalom korabeli fejlődését, de nem is akadályozta. Schedius Lajos Zeitschrift von und für Ungarn (1802-4) c. folyóiratát mutatja be részletesen. Úgy látja, a jakobinus mozgalom felszámolása után a folyóirat körül szerveződött kör kísérelte meg a felvilágosodás és humanizmus eszméinek megőrzését, óvatos formában persze, ugyanakkor azt is céljának tartotta, hogy a magyar tudományosságot és szellemi életet bemutassa a külföldnek, amiben eredményes is volt. Schedius óvatossága ellenére a hatóságok rossz szemmel nézték, valószínűleg József nádor közbenjárására szüntette meg a szerkesztő a kiadást. Johann Nepomuk Vogl (1809-1866) személyében egy osztrák biedermeier költőt mutat be Fried István, Vogl a maga idejében ünnepelt költő volt, ma már csak epizód. De nagy érdemei voltak a Monarchia nem német nyelvű irodalmainak a propagálásában, Fried itt a délszláv példát veszi elő. Vogl délszláv hősköltemények utánérzéseit alkotta meg, s ezzel hozzájárult a 19. sz. első évtizedeiben divatossá vált délszláv (szerb) irodalom népszerűsítéséhez. Nagyon fontos és szép a következő tanulmány, egy készülő szintézis egyik fejezete, amely Vörösmarty, Mickiewicz, Mácha, Preseren és Njegoá példáján azt mutatja be, hogy az 1820-as években végbement ezekben az irodalmakban a romantika áttörése. A líra lett a vezető műfaj, a lényeg az egyén és a világ kapcsolatának új értelmezése, az egyén magának teremt új világot, a fantázia segítségével. Az áttörésnek a nemzeti megújulási mozgalomban is szerepe van persze, de nem ez a lényeges. A népköltészet nyomán hozzátartozik ehhez az áttöréshez az irodalmi népiesség kialakulása mindenfelé, előbb csak a népi műfajok, később már a szemlélet átvételével. A romantika 1848 után is tovább élt, de már nacionalizmusba ment át, az első nemzedék kételyeit már elhallgatta. Ennek a nemzedéknek a tagjai egyszerre voltak nemzeti költők és — költők minden jelző nélkül. Az utolsó előtti tanulmány Grillparzer Monarchia-élményét vizsgálja. Egyszerre látta a Monarchia soknemzetiségű voltát, és benne az egyetemességet. A nacionalizmust köztudomásúlag elutasította. Németh László nyomán Fried úgy látja, hogy Grillparzernél Ausztria eszmévé finomult. A birodalom egyes népeinek történetéből vett drámáiban a közélet és a magánélet konfliktusait mutatta be. Az egyes népek nyelvének érvényesülését csak a kultúra területén ismerte el. Felfogása végső soron egyfajta utópia volt. Az utolsó tanulmány a magyar kutatások jellemzését adja. Az irodalmi komparatisztika egyidős a magyar irodalomtörténettel, mert már Toldy Ferenc érdeklődött egyéb népek irodalma
