Századok – 1995

Történeti irodalom - Gazdaságtörténeti tanulmányok (Ism.: Huszár Zoltán) II/472

473 TÖRTÉNETI IRODALOM 1568-1575 között halt meg. A kb. hat évtizedes életút bemutatása a társadalmi és gazdasági felemelkedésért küzdő köznemes világát tálja elénk. A kor szokásainak megfelelően Csány is szinte mindent megtett birtokai gyarapításáért. Nádasdy bőkezűen honorálta bizalmas servitora szolgálatait. A birtoknövekedés alapos ismertetésén túl azt is megtudjuk, hogy Csány Ákos ura Jóvoltából kapta meg a kanizsai váruradalom praefectusi tisztét is". Az életpálya a felemelkedés egyik 16. századi útját mutatja, amelyhez a két, majd három részre szakadt ország közállapotainak alapos ismerete szükségeltetett. Amíg Csány Ákos közszereplése egy főúr árnyékában zajlott, addig a következő tanulmány főhősének életkeretét a megye jelentette. Turbuly Éva: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása c. munkájában megyei közgyűlési jegyzőkönyveket, hagyatéki és gyámügyi iratokat használ elsősorban. „Deák László tipizálható példája a 18. század második fele némi iskolázottsággal, szakismeretekkel rendelkező nemesének, aki jól alkalmazta a vagyoni és rangbéli gyarapodás szokásos módszereit; a hivatalviselést, családi kapcsolatot, pénzes házasságot." A fent említett előrejutási lehetőségek forrásokra támaszkodó alapos elemzését olvashatjuk, amely kiegészül a Deák-család 18. századi genealógiájával. Deák László életkörülményeiről is beszámol a tanulmány, amely kiterjed a lakásviszonyokra, annak felszereltségére a presztízsbútoroktól — srájbtis — a rangot jelképező ezüst gombos nádpálcáig. Az 1783-as inventárium és az 1789-es licitáció aprólékosan beszámol a ház urát körülvevő tárgyegyüttesről. A tanulmány értékét növeli, hogy melléklet formájában Deák László hagyatéki leltára is megtalálható a közlemény végén. A „nemzet prókátora" vagy a „haza bölcse" megtisztelő elnevezéseket Deák Ferenc elsősorban politikai, közjogi tevékenységéért kapta. A közvélemény, de a szűkebb szakma is keveset tud viszont Deákról, mint birtokos nemesről. Molnár András: Deák Ferenc birtokai — Egy zalai középbirtokos család gazdálkodása a 19. század első felében címmel ezt a hiányt pótolja. Deák családi viszonyainak ismertetése után a szerző részletesen ismerteti a család gazdálkodását a Deák-testvérek gyámság alá vételéről, 1808-tól, a birtokok végleges eladásáig, 1864-ig. A négy testvér — Antal, Jozefa, Klára és Ferenc — emberi kapcsolatára és közös gazdálkodására is a megértés volt a jellemző. A tanulmány táblázatok segítségével teszi áttekinthetőbbé a különböző birtokrészeket, ezek gazdasági mutatóival együtt. „1811 és 1824 között Antal, 1825 és 1842 között Antal és Ferenc közösen, 1842 után pedig Ferenc gazdálkodott az osztatlan családi birtokon." Deák Ferenc lelkiismeretesen végezte a reá háruló feladatokat a gazdaságban, de néhány levélrészletből kitűnik, hogy igazából nem ez volt élete fő működési területe. Vörösmarty Mihálynak írt egyik levelében a következőket írja: „Hivatalos és gazdaságbeli foglalatosságaim majd alig engednek pihenésre időt. Most sem fogytak el ugyan dolgaim, hanem a széna takarásból egy zápor kergetett haza." Deák politikai magatartására és emberségére jellemző, ahogyan — ugyancsak Vörösmartynak küldött levelében — az 1831. évi koleralázadásról ír: „Én itt jobbágyaim közepében nevetem az ijesztgető híreket, mert kebelemre téve kezemet, tiszta lélekkel merem mondani: sohasem felejtettem el, hogy ők is embertársaim." Az idősödő politikus engedett barátai régi unszolásának, — igaz, családi körülményei is erre késztették: meghaltak testvérei — 1864-ben eladta családi birtokait és ezt követően már kizárólag a nagy politikai mű, a kiegyezés létrehozásán fáradozott. Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a 18-19. század fordulóján — A keszthelyi Festetics-uradalom c. tanulmánya az uradalom 1785-1813 közötti történetét dolgozza fel. A kor általános gazdaságtörténeti áttekintése után a Tóth Tibor által bevezett nagybirtoknagybirtoküzem-nagyüzem tipológia alapján vizsgálja szűkebb tárgyát. A szerző a keszthelyi uradalomra vonatkozó forrásokat összeveti a gödöllői Grassalkovich, a mernyei, valamint a garamszentbenedeki uradalom gazdaságtörténeti feldolgozásainak eredményeivel. Mindezek után az összegzésben a szerző azt állítja, hogy kidolgozta „a presztízsorientált gazdálkodó fogalmát, kit nagybirtoküzemének kiépítésekor nemcsak célracionális szempontok vezéreltek, s ez a piaci működés sajátos torzulásához vezetett". A birtokra vonatkozó gazdasági mutatókat 18 grafikonon összefoglalva vizsgálhatja a téma iránt érdeklődő. Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István zala megyei uradalmai címmel a „legnagyobb magyar" birtokviszonyairól közöl tanulmányt. A szerző 1960-ban a pölöskei uradalom tagosítási és legelőelkülönözési vonatkozásairól már írt. A jelen munka ugyancsak elsőrangú forrásokat használ. Széchényi Ferenc birtokait fiai — Lajos, Pál, István — között a lehető legigazságosabban akarta felosztani, ezért birtokigazgatása tisztviselőivel részletes „topográphiai leírást" készíttetett 1813-