Századok – 1995

Történeti irodalom - Tradycje polityczne dawnej Polski (Ism.: Bagi Dániel) II/471

471 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötetben utolsóként közölt tanulmány 1949-ben jelent meg az akkor már erősen háttérbe szorított Válasz című folyóiratban. A tanulmány címe „Az első gépek". Bátor, sőt vakmerő kiállás ez az Andics-korszak beharangozása idején az autonóm tudományosság mellett. Hajnal nem hajlandó — a marxi tanokkal dacolva — előrelépésként értékelni a bérmunkásság megjelenését. Bizonyos helyeken kifejezetten gúnyos hangot üt meg. Sorba veszi a 18. század technikai újításait, s közben a „gépesített emberek" világát utasítja el. Hivatkozik Marxra, de nem feltétlen autoritásként. Megveti a tömegtermelést és az „anyag megtapasztalásáról" mint „magasrendű emberi funkcióról" beszél. Mindezt már nem írhatta le büntetlenül: kényszernyugdíjazták. Radó Bálint TRADYCJE POLITYCZNE DAWNEJ POLSKI pod rcdakcja An ny Sucheni-Grabowskiej i Alicji Dybowskiej Warszawa 1993. Editions Spotkania A RÉGI LENGYELORSZÁG POLITIKAI HAGYOMÁNYAI Szerk.: Anna Suchena-Grabowska és Alicja Dybowska Varsó, 1993. 341 1. A tanulmánykötet nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bemutassa a középkori és koraújkori Lengyelország politikai, alkotmányjogi szokásainak néhány részletét, valamint néhány más lényeges elemet a 14-17. századi társadalomfejlődés történetéből. A mű a teljesség igénye nélkül készült, összefoglaló jellege révén egyfajta vázlattal szolgál, a közjogi problémák és alkotmányos kérdések súlypontjait keresi. A tanulmánykötetben a királyválasztás és a szejm problematikáján kívül bemutatásra kerül még a nemesség fejlődése és szerepvállalása a politikai életben, az egyház szervezettsége és hatása az államvezetésre, a 16. századi Lengyelországban élő nemzetiségek története, a katonai szolgálat mikéntje és fejlődése, a városok beilleszkedése a lengyel államba, és a lengyel falu is. Anna Sucheni-Grabowska tanulmánya bemutatja a trónöröklés helyzetét Nagy Kázmér uralkodásától egészen a Jagelló-ház kihalásáig, sőt néhány mondatban kitér a Wasa-dinasztia megjelenésére is. A vázlatos bemutatóból kiderül, hogy az országegyesítő Nagy Kázmér (1333-1370) halálával hogyan vált egyre fontosabbá a trónöröklés mikéntje, hiszen az uralkodó fiúutódok nélkül halt meg. A szerző rámutat, hogy az Anjou-dinasztia időleges lengyelországi uralkodásával ill. a Hedvig jogán lengyel uralkodóvá avanzsált Jagelló (II. Ulászló) megjelenésével miként tolódott el a királyválasztás egyre inkább a választókirályság felé, hiszen Nagy Kázmér halálával dinasztiaváltás következett be, azonban a lengyel nemesség közgondolkodása mindig arra törekedett, hogy fenntartsa a folyamatosságot a Piast-családdal, s erre Nagy Lajos halála után Hedvig (Jadwiga) látszott alkalmasnak, hiszen Nagy Kázmér unokájaként úgy tűnt, hogy vérségi alapon is kimutatható marad a Piastok öröksége. Jagelló Ulászló helyzete már más volt, az ő elismertetetéséhez, ill. ahhoz, hogy utódai számára megtarthassa a lengyel trónt, komoly egyezkedésre volt szükség a lengyel nemességgel, különösen azért, mert Jagelló Ulászló fiúutódai már nem Hedvigtől születtek, tehát nem maradt fenn a Piast kontinuitás. A szerző vázlatosan ismerteti a 15-16. században a nemességgel kötött megállapodásokat, melyek hozzájárultak a Jagelló-család lengyel uralmának fenntartásához. 1572 után, mikor férfiágon kihalt a Jagelló-dinasztia, ugyancsak női ágon örökítették tovább a Jagelló-hagyományt a királyválasztásban. — Ugyanezen tanulmány második fejezetében a szerző a 14-16. században hozott törvényeket mutatja be, s azt, hogyan befolyásolták azok az uralkodó és a rendek viszonyát. Vázolja a lengyel országgyűlés fejlődését és ezzel párhuzamosan a vidéki nemesség 16. századi politikai aktivizálódását. Szó esik a szejm elődeiről, a szejmikekről, külön hangsúlyt kap a mágnások országgyűlésen játszott szerepének bemutatása. Jan Dziqgielcwski tanulmánya a lengyel nemesség politikai szerepét mutatja be. Egyértelmű ítéletet mond a mágnások és a középnemesség felett, melyek — a tanulmány megállapításai szerint — nagymértékben elősegítették marginális és öncélú politikájukkal, hogy a politikai kultúra lehanyatlott. Bemutatja, hogy a középnemesség hogyan rendelődött egyre inkább alá a mágná-