Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
440 GARAMI ERIKA Angliát, először az észak-itáliai Como-tó partján élt, ahová hordozható bankjegysajtót vitt magával (!), hogy elkészítse azokat a jegyeket, melyeket Anglia törvényei nem engedtek meg. Más forrás ezt a hírt nem erősíti meg. Az itáliai folytatásra a helyzet öt évvel később érett meg az olasz-porosz-osztrák háború kapcsán. Kossuth terve szerint: „ki lehet tehát bocsátani nemzeti bankjegyeket, melyeket Berlinben előre nyomtatnának és melyek Poroszország védelme (garantiája) mellett."15 5 Turinban Kossuth Ferenc kliséket készített a pénzjegyek számára. „Megállapítottam a magyar pénzjegyek szövegét" — íija Kossuth július 12-én — „Ferenc fiam vállalta magára az összeállítást, a művészi s technikai részét a munkának."156 Elkezdte ugyan Kossuth a pénzjegyek nyomtatásának szervezését is, de a prágai, augusztus 23-i békekötés véglegesen eldöntötte a magyar szervezkedés sorsát, így szükségtelenné váltak a bankók. Az öt darab fennmaradt lemezről15 7 , bizonyítottan eredeti, 1866-ban myomtatott jegy nem készült. A kincstáljegy, 1 forint, a kincstár utalvány 10 és 2 váltó garas címletekben ismert. Az 1 forintból és 2 váltó garasból két-két változat terve maradt fenn 1866. július 1-jei dátummal. Kossuth hosszú távon végleges magyar pénzkibocsátásra gondolt, de nem dolgozta ki a távlati terveket. így 1866-ban sem sikerült folytatni az 1848-49-ben elkezdett önálló magyar nyelvű pénzek (papírpénzek) kibocsátásának sorát. A londoni jegyek szerepe Terjedelmi okokból nem lehet a kibocsátás és a per minden részletére kitérni. Elpusztult források sora nehezíti meg az adatgyűjtést: Kossuth egyik londoni költözése alkalmával kertjében elégette leveleinek, iratainak jelentős részét — amint ezt egy 1861. március 11-i levelében valamint Irataiban meg is írja —, de Levelezőkönyvében15 8 azt olvashatjuk: „Ferenc József császár pert kezdvén ellenem a bankjegyek miatt - az ennek következtében elfoglaltság a levelezések másolatait vehetni nem engedte." Am a levéltáraknak sem jutott könnyebb sors, különösen a második világháború pusztításainak következtében. Bár Kossuth londoni bankóinak szerepe lényeges kevesebb vitára ad okot, mint politikájának, emigrációs tevékenységének elemzése, megítélésében a kortársak sem egységesek. A leendő forradalom péngegyeit Kossuth kiemelkedően fontosnak, az emigráció szerves részének tekintette törökországi tartózkodásától kezdve gyakorlatilag a kiegyezésig. Kész, külföldön tervezett és nyomtatott pénzjegyekkel és külföldön szervezett hadsereggel akarta átlépni a határt. Pénzjegyei közül több csak a tervezet szintig jutottak el és egyikük sem került soha forgalomba, a nekik szánt funkciót betölteni nem tudták, a fémpénzek pedig még a próbaveret formát sem érték el, elkészült tervekről sem tudunk, csak a papírpénzt követő fémpénzkiadás kilátásba helyezéséről. A pénztervek megjelenése összefüggött a mindenkori politikai helyzettel. Önálló magyar jegybank hiányában a kibocsátó hatóság kérdéses volt, de az emigrációs jegyek az 48-asok mintájára folytatták volna a magyar kibocsátások sorát még a konvenciós rendszer pénzlába szerint. A törökországi nyugták, és még inkább az amerikai kibocsátások csak előzmények voltak egy későbben kiadandó bank- vagy pénzjegysorhoz, ami sohasem realizálódott. Ezzel szemben a londoni pénzek esetében
