Századok – 1995

Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407

AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 435 Megnehezítette mindkét ügy helyzetét a jogászok hozzáállása. Különösen a cég vezetője, Ashursté. Morris (akiben Vukovics inkább bízott, mint Ashurstben) a két ügyet, a papírérték árát és a túlfizetést egyszerre akarta tárgyaltatni az esküdtszék előtt, mert a „pulp" megnyerésére nagy esélyt látott, a prémiumra alig. 1862 februáijára indult meg az ügy. Vukovics szerint a pénz nem került volna Dayék kezébe, ha Ashurst gondosabban járt volna el. Az eljárás nem a Chancery, hanem a Queen's Bench előtt kezdődött meg tanúk nélkül. Ez az eljárás nem nyilvános, de nem is költséges. Dayéknek a kérdésekre adott válaszai alapján döntik el, érdemes-e az ügyet bíróság elé vinni. Vukovics szerint a nyomdászok feleletei „olyanok voltak, milyeneket becsületes emberektől nem lehetne várni". Csak Philüpset ismerik el szerződő félnek, Kossuthot nem, az utasítások mindig Phillipstől jöttek. Mivel Dayék megjegyezték, tudomásuk szerint az olasz kormány finanszírozta a nyomtatást, egyértelmű volt, hogy a bíróságon ezt nem tanácsos hangoztatni, el kellett fogadni az ajánlatot: a nyomdászok 80 fonton felül további 125 fontot kapjanak, így inkább lemondtak a várható 336 fontos bevételről, de túl nagy veszély lett volna Kossuth nevének és a magyar ügynek a meghurcoltatása, ha ez a bizalmas információ kitudódott volna. Kossuthnak Olaszországból kellett volna előteremteni pénzt a perköltségekre, sőt mint tanú jelenléte elkerülhetetlen lett volna. „Végre jelenthetem" •— írta Vukovics kormányzójának 1862. március 17-én — „hogy a bankó ügybeli bajaink megszűntek. Ashursték megkapták a 81 font árát... így nincs semmi további követelésök. "12

5 A londoni Kossuth-bankók sorsa A fellebbviteli bíróság tűz általi megsemmisítést ítélte a bankókat. A felperes ügyvédje, Palmer időt kért, mivel jogilag még a fellebbezés lehetséges volt, de a kért hat hónap helyett csak egy hónapot ítélt meg a bíró, így július kö zepén hatvan számozott ládába csomagolták a mintegy 20 millió darab jegyet, amelyek 13 oszlopban több láb magasságban126

voltak magrakva Dayék műhelyében, onnan beszállították a Bank of England épületébe. A felperes ügyvédei ajánlatot tettek: az égetés költségeit magukra vállalják (150 fontot), ha az alperes beleegyezik, hogy az égetés a Bank of England kemencéiben, mindkét fél képviselőinek vagy megbízottainak jelenlétében történjék127

. A Freshfields köteles gondoskodni a beszállítást követő 14 napon belül a megsemmisítésről, amely július 22-étől 14 napon át tartott. A bankban a jegyeket megfelelő biztonság mellett őrizték, és kisebb részekre osztották, ahogy az égetés szempontjából a leggyorsabbnak ítélték. Az „autodafé" minden érdekelt fél jelenlétében lezajlott, „s augusztus első napjaiban szegény jegyeimből mái- csak nagy halom hamu maradt fenn. - Consummatum erat."

128 - írta Kossuth. Bár még Vukovics is úgy úja, hogy az egész bankó mennyiség beszállítására került a bankba, mégis maradt fenn néhány példány hivatalosan és illegálisan is. Pontos számuk nem ismert, jelenleg 16 darab ismert, a lappangó, publikálatlan, magánkézben levő darabok nélkül.12

9 Egy 1 forintos jegyet szerzett meg az a rendőr, aki beszolgáltatta Sir Richard Mayne rendőrfőnöknek, s amely a Chancery elé került. Az English nevű ember által