Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
430 GARAMI ERIKA per második felétől kezdve mindkét fél dokumentumait közölte, így Kossuth afíidavitjait is, de Kossuthéknak ide sohasem sikerült betörni. Konzervatív magyar főurak, így Dessewfly Emil, Széchen Antal gyakran írtak a The Timesba. Széchent még Schwarzenberg herceg küldte Londonba a Kossuth emigráció információs munkájának ellensúlyozására, őt WimpíTen követségi tanácsos követte ebben a feladatkörben, akit Apponyi londoni követ bízott meg. Hogy munkáját jól látta el, arra bizonyíték a Kossuth jegyek felfedése Dayék nyomdájában Arról nincs szó, hogy a per csak az Apponyi-WimpíTen-ügynökök kizárólagos munkájának eredménye lenne, de jelentős szerepet játszottak az ügy elindításában „Én ezt a bankópert túl a per tárgyán felhasználom ügyünkre."10 6 Valóban, a sajtó révén Kossuth olyan népszerűségre tett szert brit földön, ami az osztrák kormányt igen zavarta. Kossuth párizsi tárgyalásairól visszatérvén megerősítette a magyar emigránsok sajtótevékenységét Angliában és Európa más országaiban. A legélénkebb sajtótevékenységet Kossuthon kívül Pulszky Ferenc fejtette ki. Már 1849-től széleskörű ismeretségre tett szert politikusok és értelmiségiek körében. Tudósított a londoni The Daily Newsnak, a New York-i Tribunenak, a berlini Volkszeitungnak. Feladata volt a The Timesban megjelent támadások kivédése, a számára megnyílt lapok elsősorban a Cobden által irányított The Daily Newsban. Kossuth mellett fogott tollat Ch.F. Henningsen, Richard Cobden, aki 49-ben először tiltakozott a magyarországi orosz beavatkozás ellen és Charles Gilpin — többek között — nyomdatulajdonos is, aki 1851-ben kiadta Kossuth válogatott beszédeit. Horn Ede írt a Kölnische Zeitungba, a Weser Zeitungba, a Morning Heroldba, Morning Posíba, Havas a litografált párizsi Correspondenceba, a Volkszeitungba és az Advertiserbe Szarvady Frigyes, Ludvigh János dolgozott a brüsszeli Nordnak, Indepéndencenek és az Observateur Beigenek, Puky Miklós a L'Espérencenek Genfben. Az olasz lapok kivonatokat közöltek a többi újságból. Megnövekedett a sajtó szerepe a per kezdetétől fogva. A keresetlevél állítja — íija Kossuth Ludvighnak —, hogy „a bankóink szabad készíttetése bíróilag decretáltatnak. Maga egy ilyen discussio, melynek aztán a sajtó általi felforgatására gondom lesz, hatásában egy nyert csatával felérne."10 7 A csatát mindkét fél meg akarta nyerni nemcsak a Chancery, hanem az angol közvélemény előtt is. Előtérbe került 1848-49 is, de hosszabb közlemények olvashatók a 13 év után újból megnyílt magyar országgyűlésről. Különösen Deákról cikkeznek sokat, bíznak benne, hogy törvényes, parlamenti úton fogja megtalálni a kiutat a válságból. A teljesség igényével fel sem lehet sorolni mindazon regionális és országos brit lapot, melyek helyt adtak hasábjaikon Kossuth angliai bankóperének: a The Times, a The Morning Chronicle, a The Daily Telegraph, a The Daily News, a The Morning Advertiser, a The Morning Star, a The Illustrated Times és a The Leader, a The Economist, a The Observer és a Morning Post. A The Morning Herald pesti levelezővel is rendelkezett Mr. Payne személyében, a Blackwood és a Fräser is hozott magyarbarát írásokat. Néhány példa a vidéki lapok közül: The Manchester Weekly Times, a város nagysikerű Kossuth előadások színhelye, ahol a Free trade Hallban létrejött a Kossuthot támogató bizottság a perköltségek fedezésére108 . The Liverpool Mail — szintén lelkes Kossuth tábor városa, de még olyan kis példányszámú helyi lap is foglalkozott a perrel, mint a chesterfieldi Derbyshire Courier.
