Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

388 MOLNÁR ANDRÁS jelen az Antal által fogalmazott javaslatokban.) Alaposabb szövegelemzés nélkül is megállapítható, hogy a minden reformszellemet és Deák Ferencre jellemző érvelést nélkülöző banderiális munkálat szintén Deák Antal munkája lehet, annál is inkább, mert Ferenccel ellentétben Antal nem csupán hírből ismerte a katonáskodást; ő is részt vett (főhadnagyként) az 1809-es nemesi felkelésben. A választmány tagjai közül egyébként többen büszkélkedhettek a Napóleon elleni katonai tapasztalatokkal, így pl. Kisfaludy Sándor vagy Csány László; a banderiális munkálatokra tett zalai észrevételek ennek ellenére csekély jelentőségűek.1

9 Zala megye véleménye a bandériumok szükségtelenségének kérdésében megegyezett az országos bizottságéval, ám a nemesség fegyverben való gyakorlásával kapcsolatban eltérő álláspontra helyezkedett. Nevezetesen: minden fegyverforgatásra alkalmas nemest össze kell írni, az összeírásokat évente felül kell vizsgálni, a 18 és 30 év közötti nemes ifjakat pedig évente (tavaszonként) 4-4 heti „lustrára" és fegyvergyakorlatra kell kötelezni. A tehetősebbek maguk viseljék mind a gyakorlatozás, mind a fegyverbeszerzés költségeit, míg a szegényebbek számára a megye fegyvertára kölcsönözzön felszerelést, ellátásukról pedig egy országos pénztár gondoskodjon. Zalának ez, a nemesi felkelés korábbi rendszerén alig változtató, alapvetően konzervatív javaslata összhangban állt a megyék többségének ezirányű elképzelésével.2

0 Ugyancsak egybevágott az országos tendenciával, hogy az adóügyi és bányászati munkálatok esetében alig-alig merült fel egy-egy jelentősebb javaslat. Ez részben érthető is, mert a bányászat kérdése speciális szakértelmet feltételezett volna, az adóügyi munkálat pedig csupa gyakorlati kérdéssel, technikai részlettel foglalkozott. Az adóügyi munkálat esetében kizárható Deák közreműködése, míg a bányászati operátumnál feltételezhető, hogy ő is részt vett az egyetlen jelentősebb javaslat megfogalmazásában. Az adóügyi munkálatra — néhány kisebb jelentőségű módosításon túl — mindössze egy érdemi észrevétele volt a zalai választmánynak, mégpedig az, hogy ellenezte az országos bizottság javaslatát, amely szerint a dicalis összeírást ezentúl csak négyévente kellene végrehajtani. Zala szerint ez „sem a jó rendel, sem a köz igazsággal meg nem fér", mert az adózók jövedelme és vagyona évről évre is változhat. Miután pedig ezt a terhet „a polgárok vagyonjához legigazságosabban arányzott mértékkel kell kivettetni", az évenkénti összeírás maradjon fenn.2

1 A bányászati munkálatokban érintett kérdésekkel kapcsolatban is csupán egy, ám annál nagyobb horderejű, és a közgazdasági munkálat kapcsán kifejtett elvekkel összhangban lévő érdemi javaslata volt Zala megyének. Az országos bizottság indítványát, amely szerint tilos lenne a pénzzé nem vert nemesfémek kivitele az országból, Zala azzal kívánta kiegészíteni, hogy a vert arany- és ezüstpénzt se vigyék ki (legfeljebb kereskedelmi úton, amelyen vissza is jöhet), hanem az országban hozzák forgalomba, azzal fizessék az államapparátus és a katonaság költségeit. Javaslatának alátámasztására olyan régebbi törvényeket sorolt el a megye — Deák Ferenc módszere! —, amelyek korábban már (közvetve vagy közvetlenül) tilalmazták a pénzzé vert nemesfémek kivitelét is. A javaslat ki akarta terjeszteni a kiviteli tilalmat Ausztriára, és az örökös tartományokra is, „mert az 1790-ki 10-ik törvény ágazat szerint Magyarország a hozzá kapcsolt részekkel együtt az Austriai örökös tartományoktól minden tekéntetben független lévén, azoktól egészen külömböző törvényekkel kormányoztatik, és így azoktól mindenkor idegen országnak is tartathatik e részben".2

2