Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 35 Ibn Hajján tudósítása mindenben megerősíti Váczy Péter feltevését, hiszen az arab forrás nyíltan megmondja: a magyaroknak nincsenek városaik, sem házaik, vagyis a sátor, amelyet szétszórva állítottak fel, egyetlen és ennélfogva állandóan lakott lakásuk. A magyar hagyomány két (talán három) helyütt őrizte meg annak emlékét, hogy a honfoglalás utáni évtizedekben a magyarok lakhelye a sátor volt. 5. A 14. századi krónikakompozícióban a gyászmagyarok (vagyis az augsburgi vereség után levágott füllel visszatért hét magyar) mondájában arról olvashatunk: a közösség ítélete szerint ók heten „arra kényszerültek, hogy életük végéig mindig együtt jáijanak kéregetve sátorról sátorra {de thabernaculo in thabernaculum) ".14 0 6. Kézai Simon a 13. század végén arról írt, hogy a honfoglalás után a magyarok bizonyos foglyaikat rabszolgává tették, s azokat „különböző szolgálatok céljából saját sátraik körül (circa sua tabernacula) volt szokásuk tartani".141 7. Amikor Anonymus a magyarokkal azonosnak tekintett szkítákat jellemezte, mondandója lényegét az Exordia Scythica című munkából kölcsönözte, amint az alábbi szövegpárhuzam mutatja: Exordia Scythica: Anonymus: Non habebant domos, sed tantum Non enim habebant domos tendas (Cod. Bambergensis); nulla artificio paratas, sed tandomus nisi sola tentoria (Cod. Lau- tum temptoria de filtro parentianus).142 rata.14 3 Vagyis Anonymus szövege magyar fordításban: „Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik".144 Mind Anonymus latin szövegében, mind annak magyar fordításában kurzívan szedettük a névtelen jegyző önálló toldásait. Ezek sorában számunkra a de filtro parata (nemezből készült) szavaknak van jelentőségük, ugyanis azt mutatják: Anonymus, akinek irodalmi ismeretei voltak az Exordia Scythicában jellemzett szkíták sátrairól, ugyanakkor konkrét tudomással bírt a tekintetben, hogy a magyarok sátrai nemezből készültek. Ez megengedi azt a feltételezést, hogy a magyarok egykori (talán nem is túl régi) sátrainak emléke nyert megörökítést Anonymusnál, mivelhogy — mint Váczy Péter megállapította — a magyarok sátrát, a „kibitkát általában nemez borítja".145 így tehát van alapja annak, hogy Anonymus ezen adatát a 14. századi krónikakompozíció és Kézai fent idézett adatai mellé, a magyar hagyomány sátrakra emlékező vonulatába állítsuk. Vannak külországi elbeszélő forrásokban adataink arról, hogy a 9-10. századi kalandozó hadjáratokra a magyarok sátrakat vittek magukkal. Tekintsük át ezeket! 8. A 10. század közepén élt Liudprand a magyarok 899. évi itáliai portyája kapcsán tett említést arról, hogy a magyarok a „Brenta folyó mellett felütötték kis sátraikat és ponyváikat (tentoriolis, immo centonibus)",14 6 E hírnek az kölcsönöz különös bizalmat, hogy a portyázó magyarok a 899/900. esztendő telét Itáliában töltötték,14 7 tehát önmagában hitető erővel bír az a körülmény, hogy az — ugyan nem túlságosan zord — észak-itáliai tél átvészeléséhez ezek a sátraik tettek jó szolgálatot. Ugyancsak Liudprand szól arról, hogy 924-ben a magyarok
