Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
382 MOLNÁR ANDRÁS nézetei is érvényesültek". Ily módon Barta idézeteit Deáknak tulajdonította, és állítását azzal támasztotta alá, hogy e Javaslatokban néhány merész újítással találkozunk, amelyek később Deák országgyűlési harcaiban ismét előtűnnek" . Ugyanezt a szövegrészt elemezte és hasonlította össze Deák országgyűlési beszédeivel Sándor Pál, aki arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó (a jobbágyságnak széleskörű jogokat követelő) részlet stílusa, szóhasználata és érvei feltűnő hasonlóságot mutatnak Deák ismert országgyűlési beszédeivel, így annak szerzője Deák Ferenc lehet. Sándor Pál — Takács Péterrel párhuzamosan — kiderítette azt is, hogy Deák valóban tagja volt az operátumokat felülvizsgáló zalai bizottságnak, később pedig idézett egy levelet, amely közvetlenül is bizonyította Deák részvételét a munkálatok zalai vitájában. Mindeddig tehát bizonyossá vált, hogy Deák valóban részt vett az operátumokat felülvizsgáló zalai bizottság munkájában, sőt abban is egyetértettek a kutatók (kisebb részben bizonyítva, nagyrészt azonban csupán feltételezve), hogy Zala megye észrevételeinek sorában Deák Ferenc állásfoglalásai is felfedezhetők.3 A zalai észrevételek teljes szövegének (és eredeti kéziratának) vizsgálatával, valamint néhány újabb, mindeddig ismeretlen (de kétségkívül hiteles) forrás4 bevonásával azonban ennél sokkal több is bizonyítható, nevezetesen: az észrevételek teljes tervezetét — bátyjával közösen — maga Deák Ferenc készítette, a nyomdába kerülő kézirat egészét ő véglegesítette. Közreműködése nem merült ki a vélemények puszta megszövegezésében, mert számos ponton kimutatható az is, hogy a legjelentősebb javaslatokban éppen az ő mérsékelt reformelképzelései öltöttek testet. Ilyen módon tehát — amint ez az alábbi tanulmányunkból remélhetőleg kiderül — „Zala vármegyének. .. észrevételeiét mind megfogalmazására, mind lényegére nézve jelentős részben Deák Ferencnek tulajdoníthatjuk. ( Mint ismeretes, Zala megyének az 1790-es évek helyi, jakobinus és szabadkőműves hagyományaiban gyökerező ellenzékisége az 1821-1823-as évek rendi ellenállásábanjutott először kifejezésre. Az abszolutizmus és a rendi alkotmány híveinek összecsapása Zalában csak látszólag zárult a kormány győzelmével. Igaz ugyan, hogy < beszedték a törvénytelenül kivetett adót és végrehajtották az ugyancsak törvénytelen újoncozást, de a zalai ellenzék szabályosan elüldözte a megyéből a kormányt kiszolgáló Amadé Antal grófot, a főispáni helyettest. Helyére az alkotmányos nemzeti törekvésekkel rokonszenvező Batthyány Imre gróf került. A kormánypárt helyi hívei, a feltétlenül lojális tisztviselők védelelem nélkül maradtak, és sorra leváltották őket az 1825-ös és 1828-as tisztújítások során. Az 1830-as évek elejére Zala megye ön- i kormányzata gyakorlatilag teljes egészében az ellenzék kezébe került, már csak az volt a kérdés, hogy a korábbi sérelmi politika lesz-e a domináns, vagy az azon messze túlmutató liberális reformtörekvés. A zalai ellenzék vezéregyénisége, Deák Antal volt a megye egyik követe mind az 1825-27-es, mind az 1830-as diétán. Deák Antalt az országgyűlések egyik legmarkánsabb és legjellemesebb egyéniségeként tartották számon, de mégsem tartozott a meghatározó, kivételes jelentőségű követek közé. Az általa 1825 és 1830 között képviselt rendi-sérelmi politika az úgynevezett „merkantil" ellenzékiségben tetőzött. Zala megye politikai közgondolkodásában — az országos tendenciához hasonlóan — a rendszeres munkálatok vitája során, 1831-32-ben következett be alapvető fordulat.
