Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
354 POÓR JÁNOS felelt meg, míg a mesterség három marhaszámnak számított. Böszörmény lakosságának megoszlása: 10 marhaszámnál többel rendelkezett a lakosság 3%-a: 5-10 között 9%-a: 3-4 között 24%-a, 2-2 1/2 között 22%-a; l-l 1/2 között 36%-a és 0-1 között 6%-a. A tanács és a communitas tagjainak jövedelmét a közgyűlési jegyzőkönyvben és az összeírásban szereplő nevek azonosításával igyekeztünk megállapítani. A tanács 17 és a communitás 27 tagjánál sikerült ezt megtennünk. A tanácsban lévők átlagos marhaszáma 6 a communitasbelieké 4 volt. (Megjegyzendő, hogy a hadnagy 7 marhaszámnak megfelelő jöedelemmel rendelkezett, s a szenátusból hárman tűnnek „módosabbnak", ugyanakkor a communitas tagjai közül négyen a hadnagy színvonalán álltak. A belső telek nagyságának vizsgálatánál kitűnik, hogy a szenátus tagjai átlagosan 1,4 telekkel rendelkeztek, míg a communitasban lévők 1,3 átlaggal. Ezt a tényt rendkívüli súllyal kell figyelembe venni azért, mert az 1780-as években történő határfelosztásnál a juttatandó föld mennyiségét az 1738-as és az 1744-es belső telek nagysága alapján határozták meg. 3 7 A földmagántulajdonon alapuló, tartós vagyoni differenciálódás felé vezető úton (1780 után) tehát a teljes jogú polgárok nagyjából azonos szintről indulnak el. A század második felében többször került sor termény-összeírásra. Több conscriptiót vizsgáltunk meg a fentieknek megfelelően. 1770-ben a szenátus tagjainak átlagosan kb. 120 köböl, a communitasbelieknek pedig kb. 90 köböl gabonája termett. 1772-ben pedig az előzőeknek kb. 80 köböl, az utóbbiaknak pedig 60 köböl volt az átlagtermése 3 8 Óvakodnunk kell azonban ítéletünk megfogalmazásánál. 1770-ben ugyanis a communitasbeliek közül 10-nek volt több termése, mint a szenátusban lévő 9 esküdtnek; 1792-ben pedig a communitasbeliek közül 7-nek 100 köböl feletti termése volt, s a szenátusbeliek közül ugyanakkor 16 főnek 100 köböl alatt volt a termett gabonája Megítélésünk szerint csupán azt mondhatjuk el a communitas kialakulását követő időszakra, hogy a szenátusban a már korábban is teljes joggal rendelkező polgárok voltak túlsúlyban, míg a communitasban az újonnan polgáijogosultak száma volt a nagyobb. így volt ez később is, azonban a két testület közötti választófal korántsem volt áthághatatlan. A szenátusi tagság „ideiglenességére" vonatkozóan már korábban — más viszonylatban — utaltunk. Az esztendők hosszú során át megválasztottak neveinek összehasonlításából az tűnik ki, hogy a választás szűk körön belül mozgott. Jellemző, hogy az 1773. november 3-i tisztújításon minden tizedből egy szenátusbeli személy helyett választottak újat, tehát 18 megmaradt3 9 Az 1772-ben szenátori tisztséget viselők közül 1775-ben 18-an ismét tagjai voltak a tanácsnak. dl. A communitas A communitas létrejöttéről, összetételéről, részben funkciójáról már korábban szóltunk. A szakirodalom a szabad királyi városokban kialakult nagytanács analógiájára Választott Hites Községnek nevezi.4 0 A szóhasználat azonban nem mindenütt takarta ugyanazt a funkciót, a konkrét összehasonlítás minden bizonnyal sok eltérő vonást is napfényre hozna Miután a korabeli dokumentumokban a testület mindenkor
