Századok – 1995

Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335

346 POÓR JÁNOS A szenátus eredetileg bírósági szervezetként jött létre. Ezt a funkcióját mindvégig be is töltötte. Nem állapítható meg pontosan milyen jogelveket alkalmaztak az igazságszolgáltatásnál. Az 1647. évi 79. tc. elrendelte, hogy a hajdúk az országos törvények szerint ítélkezzenek. Emellett arra kötelezték a tanácsot a népgyűlési határozatok, hogy a „városnak elejitül fogva be vet és be veendő rendes törvényeihez tarcsa magát". A tisztújításoknál használatos formula is ennek a városnak a régi törvényeire utal. A tanácstagok egy részének tehát a jogszabályokban és a jogi eljárásokban járatos személyeknek kellett lenniük. Ez részben indokolja a tanács egyes tagjainak ismételt megválasztását. Korszakunkban új mozzanatra figyelhetünk fel. A szenátus tagjainak a számát 12-ről felemelték 30-ra, máskor 24-re, 22-re csökkentették. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a bírósági feladatok mellett nagyon felszaporodtak a tanács igazgatási, gazdasági teendői. Elegendő, ha csupán az 1688-tól jelentkező adófizetési kötelezettség teljesítésével és a Hajdúkerülettel kapcsolatos teendőkre gondolunk Ezzel egyidőben a tanácson belül munkamegosztás alakult ki: az egyik része a bírósági eljárásokat folytatta le, a másik csoport pedig az igazgatási, gazdasági feladatokat oldotta meg. Az 1712. április 2-án megtartott tisztújításból egyértelműen következtethetünk erre.18 Ez alkalommal hadnagynak (ductor) Varga Jánost, városgazdának (hospes oppidi). S. Varga István választották meg. Rajtuk kívül 2 ember került be a tanácsba, még pedig „esküdt bírói renden valónak". A bírói eljárásokat a hadnagy vezetésével az esküdtek egy része folytatta le, a gazdasági ügyeket a városgazda irányítása alatt az assessorok másik csoportja végezte, de a döntéseket gazdasági ügyekben is a hadnagy elnöklete alatt hozták. Altalános igazgatási ügyekben határozatokat a szenátus együttes ülése hozott, melynek elnöke a hadnagy. A tanács tagjai, az assessorok nem kaptak előre meghatározott fizetést. Az 1702-es összeírásban olvasható bejegyzés lényegében a korábbi gyakorlatra utal. A bírósági eljárásból befolyó bírságpénz egy része (1/3-a) a tanács tagjait illette meg. A szenátusban beválasztottaknak is fizetniük kellett —jövedelmük után—a hadiadót, s teljesíteniük kell a legkülönbözőbb szolgáltatásokat, csupán a katonai beszállásolás alól mentesültek. Ez a mentesítés is átmeneti volt. A megnövekedett terhekből a tanács tagjainak is ki kellett venniük a részüket (a teljes jogú polgárok közössége kényszerítette erre őket). Egy 1722. április 30-i határozat szerint: mivel a tanácsbeli személyek a többi lakosokhoz hasonlóan viselik a terheket (beszállásolás, porciófizetés stb.) a harmadnapos igás szolgálattól kapnak mentesítést azért, mert „...magok személlyekben is éjjel-nappal rendre Nemes Városunknak mindennemű közönséges dolgaikban szolgálnak és fáradnak".1

9 5.1 Tisztségviselők és munkakörök. Az előző korszakhoz képest a városban az élet bonyolultabbá vált. A katonai feladatok minimálisra csökkentek. A békés polgári foglalkozás nyomán a lakosság körében napirendre kerülő különböző gazdasági, igazgatási ügyek, valamint az állami adó teljesítésének kötelezettsége és a Hajdúkerület megalakulása két irányban hatott az önigazgatásra: egyrészt a katonai és az igazságszolgáltatási tisztségviselőkre hárították a jelentkező feladatokat, másrészt speciális tisztségeket létesítettek. A feu-