Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
344 POÓR JÁNOS dásnak helyet ne adjon. Ha meg dolgoknak kiváltképpen törvényeseknek eligazíttására magátul elégtelen, értelmes emberekkel közölje." A főmagisztrátust utasítja: ) r A várossal és a N Tanáccsal minden közönséges jóban jó edgyességet tarcson." A fizetést a törvénykezések során befolyt bírságpénz egy részében állapítja meg. Hasonló szellemben határolták körül a „tanácsbeli hites assessorok" feladatait is: a törvényeket igazságosan szolgáltassák ki, maguk is tartsák be azokat különben, a törvény szerint megbüntetik őket. Az egyéb kötelességeikre vonatkozóan:,,...ha meg hites ember ki vitetik földeknek, ároknak vagy mi oly kárnak igazítására 40 pénz jövedelem jár. Ha penig becsűre minden forintos becsübül 10-10 pénz." A város katonáit csak közrendészeti szolgálat ellátására kötelezték. Megítélésünk szerint ezek a határozatok a közhajdúk győzelmét jelezték. A fentiek népgyűlési határozatok. Aligha képzelhető el, hogy a főmagisztrátus és a tanács ilyen — önmagát korlátozó — rendszabályokat kezdeményezett volna. Más oldalról is alátámaszthatjuk a „város népe" politikai jelentőségét. A szenátus megválasztásánál is a legmesszebb mentek el a demokratikus elvek érvényesítésében. A meglévő tanácstagok 50%-át a „város népe" marasztalja Szent György napján, a másik 50%-át pedig a „város népe" által javasoltakból választja a maga kebelébe a tanács. A böszörményi közösség szembehelyezkedett még Csáky Ferenc kassai főkapitánnyal is. 1668-ban „az egész városunk vitézlő renditől egyenlő értelemből'' Kovács Andrást választották meg tisztnek, annak ellenére, hogy a kassai főkapitány Fekete Mihályt kívánta beiktatni. Meg is fenyegette őket: „... a jövőben nem fogjuk szenvedni ebbeli creditionantionkhoz mutatott nyakaskodást kegyelmeteknek."1 3 Ez a helyzet 1699-ig állhatott fent. Erre abból következtethetünk, hogy statútumokat mindig csak a tisztújítások alkalmával hoztak, s csupán annyi bejegyzést találni: „deliberatum est". A közben meghozott határozatok szelleme is bizonyítja a demokratikus elvek érvényesítését. Az első tanácsi deliberatum 1699. április 22-i keltezésű: a borbírák és a csapiárok fizetéséről intézkedett. (Szoboszlón is hasonló folyamat zárulhatott le ebben az időben.) A század fordulójára a beköltözött jövevények aránya megnövekedett. A módos jövevények telket szereztek és a hajdúleszármazottakkal együtt alkották a belső telekkel rendelkező, teljes jogú polgárok körét. Az 1702. évi összeírás szerint az előzőek aránya Böszörményben 18%, Dorogon 50%, Nánáson 39,5%, Vámospércsen 38,2%, Hatházon 33,9%, Szoboszlón 23,4% volt.1 4 A belső harc súlypontja ezután a korábban jelzett b. és c. ellentétpárokra tevődött át. Az előző időszakra jellemző népgyűlések elmaradtak, mert azokon már többségben volnának a beköltözött, nem teljes jogú polgárok. Ettől kezdve határozatokat a „Nemes Tanács" hozott. A teljes jogú böszörményi polgárok a jövevények korlátozásában egyre hatékonyabb segítséget kaptak a megalakult Hajdúkerület vezetőségétől is. A jogokból kirekesztettek a kialakult állapot ellen a maguk módján tiltakoztak. A 18. század elején a sedrián sorra hoztak erre utaló ítéleteket. Aszalós Györgyöt fél keze levágásával büntették tanácsbeli személy megtámadásáért; Derecske I. tanácsbeli személy szidásáért kap büntetést: Torma János „eklézsiát követ tanács ellen szólásért"; Tar Jánost „Meg mocskolásért" 200 Ft-ra büntetik stb.1 5 Tömeges mozgalomra azonban nem került sor. Ennek magyarázata az, hogy a Böszörménybe
