Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 kosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843) című közleményünket. Történelmi Szemle, 1981. 4. sz. 596-598. 1. 2 A szólásszabadsági perekről és benne Deák szerepéről, lásd elsősorban Ferenczi Zoltán-. Deák élete. Budapest, 1904, 1. k. 205-230., 267., 279-283. 1. Arról, hogy Wesselényi az ellene indított akció kezdetén, mindjárt a betegen otthon tartózkodó Deák lakására hajtatott — közben rendőri megfigyelés alatt állt — és hogy Deák mindjárt hozzákezdett a jogi ellenérvek kidolgozásához, lásd: Magyar Országos Levéltár, Takáts-hagyaték, N. 119. 1835. 46. csomó, 6514., 6645. számú iratokat. Továbbá a 47. csomó 6681., 6769., 6772., 6806. számú iratokat is. Wesselényire Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága. Századok, 1960. 5-6. sz. 794-810. 1. Az ifjakról, Rédei József: Magyar tragédia száz év előtt. Lovassy László pere és rabságának titkos iratai. Budapest, 1938. Kossuthéra, Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 1946. 158-189. 1. Kossuth börtönbe vetése dolgában Deák politikai ellenérveinek és taktikájának leírására — többek között — Haus-Hof- und Staatsarchiv. Informations-Protocolle s abban főleg az 1837. június 13-i ülés jegyzőkönyvét. 141. csomó, Band 1. 291-293. 1. 3 A levelet közli Dr. Váczy János: Deák Ferenc emlékezete — Levelek 1822-1875. Budapest, 1890. 67. 1. 4 Tárgyunk szempontjából eltekintünk a bibliográfia részletes felsorolásától. Összefoglalólag utalunk a Magyarország Története 1790-1848 című szintézis 2. kötetében a 779-784. lapokon írottakra. Főszerkesztő: Mérei Gyula, szerkesztő: Vörös Károly. Budapest, 1980. 5 Magyar Törvénytár (a továbbiakban: MT) 1836-1868. Budapest, 1896. 175-176. 1. 6 Szalay László: jogtudós, liberális történetíró és publicista. Született Budán, 1813-ban, meghalt Salzburgban, 1864-ben. Az 1837-39. között közreadott Themis, majd 1840-ben a csupán tíz hónapig fennállott Budapesti Szemle, később — Kossuth kényszerű távoztával — már a centralista Pesti Hírlap szerkesztője. 1848-ban Magyarország követe a frankfurti nemzetgyűlésen. Világos után emigrált. Számos munkája közül a legnevezetesebb a Magyarország története című, liberális szemléletű hat kötetes műve. 7 Budapesti Szemle, 1840. II. k. 110-156. 1. A tanulmány egy késői, a Népszerű Zsidó Könyvtár-ban (1922-ben) megjelent kiadását használtuk. Szerkesztők: Bánóczi József és Gábor Ignácz. H.é. megjelölése nélkül. Újabban lásd a Gondolkodó magyarok sorozatban, Szigethy Gábor előszavával. Budapest, 1981. 8 Trefort Ágoston: politikus és író, a centralisták köréhez tartozott. Született a Zemplén megyei Homonnán, 1817-ben, meghalt Budapesten, 1888-ban. Londontól Párizsig ismerte Európát. Eötvössel és Szalayval együtt dolgozott a rövidéletű Budapesti Szemlében. 1843-ban Zólyom város követe az országgyűlésben. 1848-ban kereskedelmi államtitkár. Eötvös halála után, 1872-ben, vallás* és közoktatásügyi miniszter. Működéséhez jelentős reformok fűződnek. Ő állította föl a rabbiképző intézetet. 9 1840 táján a zsidó lakosok száma a szűkebb országban hozzávetőleges számítások szerint 241 ezer volt. Kovács Alajos: A zsidóság tél-foglalása Magyarországon. Budapest, 1922. 10-11. 1. (A továbbiakban: Kovács A.: Id. m.) Az 1843-44. évi országgyűlés alsótábláján Klauzál Gábor, Csongrád megye liberális követe 240 ezer zsidó lakosról beszél. Lásd: Az 184.3/44-ik évi magyar országgyűlés alsó tábla kerületi üléseinek naplója. Szerkesztette és kiadta Kovács Ferenc. Budapest, 1894. VI. k. 8. 1. (A továbbiakban: Kovács E Id. m.) A zsidó lakosok nagy része főként urasági és egyházi birtokon élt. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története. Budapest, 1986. Második kiadás 112. I. (A továbbiakban: Venetianer: Id. m.) 10

A Bánóczi-féle kiadásban a 9-10., 33., 47., 55., 61., 67. 1. 11

Tóth Lőrincz: jogtudományi és szépirodalmi író. Született Révkomáromban 1814. december 17-én, meghalt Budapesten 1903. március 17-én. Az 1840-es évek országgyűlésein, mint a távollévő főrend követe vett részt. A korabeli hírlapok, mint a Regélő, a Honművész, az Athenaeum, a Budapesti Szemle, az Életképek, a Magyar Szépirodalmi Szemle, a centralista Pesti Hírlap országygyűlési tudósítója és tárcaírója is volt. Az 1847^48. évi országgyűlések tagja és Deák mellett az igazságügyi minisztérium titkári teendőit látta el. 1849. május 13-ától az új igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa a Szemere-kormány idején Debrecenben. Később az Akadémia pénztárnoka, majd Pest megye árvaszékének elnöke. 1865-ben országgyűlési képviselő, 1868-ban igazságügyminiszteri tanácsos, majd a Kúria bírája, 1883-94 között tanácselnöke. 12

Az idézett szavak megtalálhatók: 1848-1849. a magyar zsidóság életében című kötetben. Szerkesztette: Zsoldos Jenő. Budapest, 1948. 21. 1. (A továbbiakban: Zsoldos: Id. m.)