Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
300 SÁNDOR PÁL neveljen a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztése céljából. Hatására Aradon, Debrecenben, Nagykanizsán hasonló egyletek létesülnek. Első titkára a pozsonyi születésű orvos, Schlesinger Ignácz,70 aki 1843-ban egyúttal kezdeményezője az úgynevezett Magyarító Egylet létrehozásának is. Visszatérve a MIKEFE-re, meg kell jegyeznünk: csak nagy nehézségek árán volt lehetséges a keresztény mestereket rábírni — hiszen törvény nem kötelezte őket —, hogy zsidó inast foglalkoztassanak és hasonlóan kemény küzdelmet kellett folytatni a céhek elzárkózása miatt is. Ezért 1843-ban maga József nádor eszközölte ki a pesti városi tanácsnál, hogy az egylet végzett növendékei — a céhek ellenére is — hatósági intézvénnyel ellátott tanácsi végzéssel szabaduljanak föl. 1842. június 19-én a pesti keresztény és zsidó kereskedők együtt folyamodnak a nádorhoz a Királyi Szabadalmazott Nagykereskedők Testülete megalakulásának engedélyezéséért, amely az ország kereskedésének akar Pesten központot létesíteni. Ebbe „a tagok valláskülönbség nélkül vétetnek föl". A folyamodás teljesítése nem megy könnyen. Három évig húzódik az ügy, amíg az uralkodó 1845. november 20-án jóváhagyja a kérelmet. Ekkor már százhúsz nemrég elmagyarosodott zsidó nagykereskedő van Pesten, akik között a „Királyi Szabadalmas Izraelita Nagykereskedők" soraiban művelt, széles látókörű, közgazdaságilag képzett embereket találunk.7 1 Mellettük már korábban kitűnik az első pesti hengermalom, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, az első pesti bank, egyik alapítója a vasútépítkezéseknek is finanszírozója, a dohánykereskedelemből meggazdagodott Ullmann Mór, a kikeresztelkedett pesti bankár. O már 1825-ben Szitányi előnévvel nemességet nyert, birtokot vásárolt, s a régi szentiványi családba beházasodott. Fiai vármegyei tisztségeket viseltek s így ő volt az első, a kapitalizmus kialakulása előfeltételeit megalapozó és az új vállalkozásokat finanszírozó zsidók közül, ki az országban megmagyarosodott.7 2 Hasonló pályát futott be a morvaországi Weidner család, amelyik gyapjúkereskedéssel foglalkozott nagyban. Szegedről Pestre költözve gyapjúosztályozót és gyapjúmosót rendeztek be. Nevüket felcserélték a Wodianer névre és az 1840-es évek elején ők is kikeresztelkedtek, földbirtokot vásároltak és szintén nemességet nyertek. Különböző bankalapításokban is részt vettek és ők is finanszírozták a bontakozó vasútépítkezéseket. Itt említjük meg Fischer Mór, a herendi porcelángyár alapítójának nevét is. O az Eszterházy-uradalom kocsmabérlőjeként indította el nagyívú pályafutását. 1839-ben már a pápai cserépgyár bérlője s egy évvel később megszerzi a herendi porcelángyárat, melynek termékeivel 1842-ben az első magyar iparmúkiállításon bronzérmet nyert; 1847-ben pedig a nagy aranyérem tulajdonosa lett. Készítményei külföldön is hírnevet szereztek a magyar iparnak. Az 1867. évi párizsi kiállítás után a magyar iparnak tett szolgálataiért „farkasházi" előnévvel ő is nemességet szerzett.7 3 1844. október 9-én Kossuth, mint igazgató, bejelenti a rendek által átadott teremben a hazai ipart pártoló védegyleti mozgalom egyesületi munkájának megkezdését. A népes választmány tagjai (gróf Batthyány Kázmér elnök, gróf Teleki László alelnök, a távollevő Deák, a Freywaldauból visszatért Wesselényi, a statisztikus Fényes Elek, Vörösmarty Mihály és még sokan mások, a reformellenzék különböző politikai színárnyalatú és társadalmi gyökérzetú személyiségei) között találjuk a zsidó Goidberger Sámuelt is.7 5 A hazai ipar pártolását gyárak alapításával elősegíteni kívánó Gyáralapító Társaság7 6 választmányi tagjai között van Ullmann Mór is.
