Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
FIRENZEI KERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON 1404-1437 KÖZÖTT 197 saságnak voltak a tagjai. Lóval, gyapjú- és selyemszövettel kereskedtek.1 6 A velencei szenátus rendelkezéseiből tudjuk hogy rendszeresen látogatták Zengget,1 7 Zágrábot, ahol szövetet adtak el. Ugyanakkor eljuthattak Budára is, mert adósaik között Simone Melanesi és budai társasága, valamint egy budai egyházi személy is szerepelt. A két társaság között a budai összekötő Antonio di Francesco Zati volt, aki gyakorta megtette a Buda és Velence közötti utat. Fanóban Luigi Saraceni tett hasonló szolgálatot a társaságnak, mint a Zatiak Velencében. O ugyanis 604 „coria di bue d'Ungheria" felének ellenértékével tartozott, mert a bőr másik felének ellenértéke őt illette. Meglehetősen népes azoknak a firenzeieknek a csoportja, akik Magyarországon kerültek összeköttetésbe a társasággal. Niccolo Falcucci személye azért figyelemre méltó, mert fia, Giovanni ugyanakkor az ország keleti részében, Szebenben tartózkodott, ahol Andrea Scolari váradi püspök megbízottjaként vagy talán kereskedőpartnereként bonyolította üzleteit, feltehetően kapcsolatban állva a társasággal is.18 Tartozott a társaságnak a már említett Simone e Tommaso Melanesi és budai társasága, Nofri di Bardo, két zágrábi illetékességű firenzei, Jacopo di Bartolomeo Calenzano, aki családjával együtt 1417-ben telepedett át Itáliából Budára, Filippo Capponi, aki 1413 óta fordult elő Budán.19 Az esetek többségében az adósság összege olyan mérvű, hogy nem pusztán a szükségletek kielégítéséről lehetett csak szó, hanem bizományban kiadott áruk értékesítéséről. A magyarországi adósok listáját Zsigmond vezeti, majd néhány főúr és főpap következik: Ozorai Pipo, Csáki Miklós erdélyi vajda és testvére, Salgó Miklós, Szászi János egyszer budai prépost (1419-26), majd veszprémi püspök minőségében (1426), Kanizsai István, valamint olvashatatlan névvel egy „barone d'Ungheria". A főúri, főpapi adósok mellett szerepel néhány budai polgár is, egy szűcs, egy himző, egy szabó egy bizonyos Petro Ausmann de Buda. Az adósok többsége azonban kétségtelenül az olaszokból és a magasabb körökből került ki. Ugyanezt lehet elmondani a hitelezőkről is. A firenzei olaszok között Cosimo de Medici e compagnia di Roma mellett több kisebb, a szövetgyártásban és "kereskedelemben érdekelt cég fordult elő, de hitelezett nekik Giuliano és Nicolao Zati, Luigi Saraceni is. Magyarországon hitelezőik sorában szerepeltek faktoraik, Antonio di Bonaccorso degli Strozzi, Andrea di Giovanni Viviani, valamint Antonio Ricci és társasága Zágrábban. De hitelezett a társaságnak 103 forint erejéig Szászi János prépost (adóssága: 61 forint), Frangepán Miklós 387 forint erejéig (adóssága: 240 forint), 70 aranyforint erejéig hitelbe vettek ökörbőrt, hogy kitől, sajnos nem derül ki, és maga Zsigmond is adott 108 forintot, amely adósságainak csak egy töredékét fedezhette. Az összesítés bepillantást enged a társaság árukínálatába is. Az importot különböző fajta szövetek alkották, értékesek és kevésbé értékesek egyaránt előfordultak. Az aranybrokát végje 134 forint körül mozgott, míg olcsóbb lehetett a forrásban panni di Firenze-nek jelölt, több színben előforduló szövetfajta, amelynek árát 160 forintban adja meg, bár a mennyiséget nem ismeijük. Adtak még el selyemszöveteket, amelyek szintén a drágább kategóriába tartoztak. A magyar aranyforinton kívül a társaság ökörbőrt és lovat vitt ki az országból. Mindkét cikk igen keresettnek számított Itáliában. Az exportált árumennyiség megállapításához kevés támpontunk van. Niccolo és Giuliano Zati Velencében egyszer 1947 forinttal, majd 819 forinttal tartoznak a társaságnak a Velencében eladott ökörbőrért. Ugyanakkor a fanói Luigi Saraceninek 604 ökörbőrt kell értékesítenie, és ezért 305 forintot kell kapnia, amiből nyilvánvaló,
