Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
II. ANDRÁS KORMÁNYZATI RENDSZERE 165 ívű pályáját befutott tagja első ízben 1217-ben tűnik föl.3 7 A szentföldi tartózkodás idején már étekfogómester, és a király tanácsadó jobbágyainak bizalmas köréhez tartozott. Csakúgy mint Ugrin kancellár, aki maga is részt vett András oldalán a kereszteshadjárat szent szolgálatában (divino servitio). Mégis a szintén Csák nembeli Ugrin 1219-ben, a templomos rend számára Gecske földről kiállított donatio méltóságsorában, Demetert csak mint vasvári ispánt tünteti fel.38 Miért nem étekfogómesterként említi meg a kancellár az általa személyesen ismert — ráadásul rokon! — Demetert? Kézenfekvő megoldás lenne kijelenteni, hogy az étekfogót András a Szentföldről hazatérve menesztette, s majd csak 1220-ban nevezte ki újra Demeter esetében azonban szerencsés helyzetben vagyunk, mert 1219-ben Ugrin méltóságsorán túl magister Demetriusként emlegetve fölbukkan a Váradi regestrum lapjain is.3 9 S bár napra pontosan bizonyítani nem lehet, mégis igen valószínű, hogy Demeter 1217-től megszakítás nélkül állt 1230-ig a dapiferek élén.4 0 így Ugrin tettét első pillantásra akár az udvari tisztségekkel szemben fennálló személyes indítékával is magyarázhatnánk, ha második kancellári megbízatása idejéből (1230-1235) nem maradt volna fönn több, általa kiállított méltóságsort tartalmazó királyi diploma Tucatnyi, tisztségjegyzéket tartalmazó oklevele azonban ugyanolyan következetesen sorolja fel az étekfogó-, lovász-, és pohárnokmestereket, amilyen rendszerességgel korábban a kancellár mellőzte őket.4 1 Ami azt sugallja, hogy Ugrin érsek azzal, hogy 1219-ben „mindössze" rokona ispáni pozícióját tüntette föl, nem tett mást, mint a fennálló viszonyok precíz rögzítését. Ugyanezen jelenség körvonalai tapinthatók ki Hontpázmány nembeli Sebes és Sándor szerepléséből is. Annak ellenére, hogy a testvérpár András kereszteshadjárata előtt éveken át felváltva töltötte be a pohárnokmester hivatalát a méltóságsorokba, 1220 előtt mégis csak Sándor kerülhetett be somogyi, majd újvári ispáni kinevezése révén.4 2 Az udvari főtisztségviselők 1220 tájára helyezett „országbárókká" alakulásának menetét leginkább a tárnokmester „korai" (1198. évi egyszeri felbukkanása és 1214-től gyakorlatilag folyamatosnak tekinthető) szereplése látszik megtörni. Rogerius mester ugyanis udvari méltóságként jellemzi őt, s részben a szakirodalom is hajlik arra, hogy a tárnokmester szerepkörében a 13. század végéig szintén udvari méltóságot lásson.4 3 Pedig a tatáijárást követő évtizedben a kamarás már nemcsak kincstartó, hanem bizonyíthatóan rendelkezett bírói és közjogi funkciókkal is, s talán e feladatainak csírái is visszavezethetők az 1230-as évekig.4 4 Jóllehet a pénzügy a középkori Magyar Királyságban sem számított közügynek, hanem az uralkodó kizárólagos terrénuma volt, II. András a teljes struktúraváltást indukáló új intézkedések bevezetésével olyan feladatokat kapcsolt a tárnokmester tisztségéhez, amelyek lényegesen fontosabb hatáskört biztosítottak viselője számára, mint amekkorával az udvari méltóságok valaha is rendelkeztek. E méltósághoz kapcsolódóan valósult meg 1211-et követően a pénzverés decentralizációja, s kezdődött meg a királyi jogon szedett jövedelmek bérleti rendszerben történő hasznosítása is. Figyelemre méltó azonban, hogy nemcsak a pénzverés — mondjuk úgy reformja — és a kamarabérletek kialakulása között mutatható ki összefüggés, hanem úgy tűnik, hogy e jelenségek a tárnokmester országos méltósággá alakulásával is szoros korrelációban állnak.4 5 Ennek megfelelően az új, nagyarányú pénzforgalomra építő gazdaságpolitika lelke, Ampod fia Dénes, aki 1216-tól kisebb megszakítással 1224-ig volt II. András tárnokmestere, és hivatali utóda
