Századok – 1995
Krónika - Hibaigazító I/144 - Hibaigazítás II/ - A Századok Alapítványt 1994-ben befizetéseikkel támogatók névsora I/144
152 PÓSÁN LÁSZLÓ Jean de Brienne jeruzsálemi, I. Hugo ciprusi király, Lipót osztrák herceg, Boemund antiochiai fejedelem stb.) együttműködése. A vélt vagy valós sérelmek lehetetlenné tették a hatékony katonai akciók lebonyolítását. András magyar király más feudális urakkal egyetemben egy negyedév múlva vissza is tért hazájába.82 Egy sikeres keresztes vállalkozás jelentősen emelte volna a Német Lovagrend tekintélyét, így nem csoda, hogy Hermann von Salza II. Andrással ellentétben a katonai fellépést szorgalmazta Talán ez a véleménykülönbség volt az oka annak, hogy 1218-ban a Szentföldről visszatérve a király elismerően szólt a templomos és johannita lovagokról, de meg sem emlékezett a Német Lovagrendről.83 A Palesztinában maradt keresztesek — többségük a német-római birodalomból érkezett — kiegészülve a kölni, trieri és brémai egyházmegyékből jövő újabb keresztesekkel, az osztrák herceg, Vilmos Holland és György Wied grófja vezetésével 1218 késő tavaszán támadást indítottak Egyiptom ellen.84 Palesztinában a Német Lovagrend eddig még nem került a figyelem középpontjába, de most, a Damietta előtti katonai teljesítménye nagy figyelmet keltett. Ennek köszönhetően a Rend egyre több szíriai és palesztinai birtokot, adományt kapott.8 5 Jelentős birtokokat szerzett Akkon és Tripolisz környékén, Szíriában pedig tervszerű földvásárlásba kezdett.8 6 1219-ben II. Frigyes engedélyezte a lovagoknak, hogy Palermóban és a Szicíliai Királyságban vámmentesen kereskedjenek 8 7 Ebből arra következtethetünk, hogy a Német Lovagrend már igen korán bekapcsolódott a jövedelmező levantei kereskedelembe. Egy 1231. januárjában kelt oklevélben is például egy Akkonba tartó német lovagrendi hajóról esik szó.8 8 A Német Lovagrend számára nagy elismerést és sikert jelentő Damietta elleni vállalkozást követően 1220-ban tűnt fel Hermann von Salza a fiatal Frigyes szűkebb környezetében mint diplomata és bizalmas tanácsadó. A császárkoronázás előtt már ő vezette Rómában az uralkodó tárgyalóküldöttségét. A sikeres tárgyalások után 1220. november 22-én Rómában császárrá koronázták II. Frigyest, aki a Kúria jelöltjeként került a trónra, de nagyon hamar a saját útján kezdett járni, s folytatta apjának, VI. Henriknek nagyhatalmi politikáját.89 Ennek ellenére ekkor még III. Honorius és a császár között nem éleződött ki a viszony. Ebben nagy szerepe volt a két tábor kompromisszumokra hajló politikusainak, Capua bíboros érsekének, Tamásnak, és a Német Lovagrend nagymesterének, Hermann von Salzának. Diplomáciai és politikai képességei miatt Hermann nagymester nemcsak a császári, hanem a pápai udvarban is nagy tekintélynek és megbecsültségnek örvendett. Részben ennek, részben pedig a császár és a pápa többé-kevésbé békés viszonyának volt köszönhető az, hogy 1221. január 9-én ül. Honorius a Német Lovagrend számára is megadta mindazokat a kiváltságokat, amelyekkel a templomosok és a johanniták rendelkeztek.90 A német szerzetes lovagok így egyenrangúakká váltak a Szentföld két régebbi nagy rendjével. Két hónappal később, 1221. április 10-én viszont II. Frigyes vette különös védelmébe a Német Lovagrend testvéreit és féltestvéreit.9 1 (Elképzelhető, hogy ezek az oklevelek közvetve kapcsolatban voltak II. András és a Rend ez idő tájt elmérgesedő viszályával is, amely már ekkor a Barcaságból való kiűzéssel fenyegetett.) A császári és pápai támogatás példáját követve a német fejedelmek is egyre több adományban részesítették a lovagokat. Megkezdődött a Landkomturságok kiépülése Csehországban, Lotharingiában, Westfáliában, Koblenzben, délen pedig Szicíliában és Apuleiában. II. Frigyes engedélyezte, hogy a császári udvarban állandóan
