Századok – 1995
Krónika - Hibaigazító I/144 - Hibaigazítás II/ - A Századok Alapítványt 1994-ben befizetéseikkel támogatók névsora I/144
148 PÓSÁN LÁSZLÓ pedig Palermóban és Brindisiben, majd Cipruson különböző javakat adott az ispotálynak.42 A császári adományok vélhetően Henrik tervezett keresztes hadjáratának előkészítéséhez kapcsolódtak: a Szentföldre vezető fő útvonal mentén a sebesültek és betegek ellátására kórházi láncolatot kívánt létrehozni, de feltételezhető akár az is, hogy a császár elő kívánta mozdítani az ispotály lovagrenddé válását, s ehhez anyagi alapokat akart biztosítani. VI. Henrik nagyszabású mediterráneumi hatalmi terveinek ismeretében ez nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek. Henrik nemcsak azt a korábbi normann törekvést folytatta, hogy megszerezze a Földközi-tenger keleti partvidékét, hanem a keleti és nyugati császárság egyesítésével egy egységes keresztény világbirodalom létrehozásának a lehetősége lebegett a szeme előtt. Az 1190-es évek közepére ezt a császári politikát már egy sor territoriális biztosíték szolgálta. így például Tripolis és Tunis a császár főségét adófizetéssel ismerte el, Boemund antiochiai fejedelem hűbéresküt tett, 1194-ben II. Leo kilikiai fejedelem urának ismerte el Henriket, 1195 októberében pedig a ciprusi főurak, bárók Bizánccal szemben a Német-Római Császárság védelmét keresték és Ciprust hűbéres királyságnak nyilvánították. A keleti partvidék fejedelmeinek és főurainak császárbarát érzelme néhány évvel később, a lovagrenddé váláskor kifejezetten a Német Lovagrend előnyére szolgált.43 Az akkoni német ispotály átalakulása katonai feladatokat is ellátó lovagrenddé nem egyik napról a másikra ment végbe. 1195-től egyre gyakrabban vállalt világikatonai funkciókat. Ezt leginkább az mutatja, hogy Heinrich prior, azaz egy papi személy után 1195-ben egy laikus lett az ispotály vezetője, a Thüringiában is megfordult Ulricus magister 44 s őt is egy világi követte az elöljárói tisztségben: Heinrich praeceptor 45 A lovagrenddé történő átalakulás szorosan kapcsolódott a VI. Henrik által meghirdetett keresztes hadjárathoz, amelyet eredetileg ő maga akart vezetni, de még életében módosította szándékát és Heinrich von Kaldent, a birodalmi marsallt, valamint Konrád würzburgi püspököt, birodalmi kancellárt nevezte ki a hadjárat legfőbb parancsnokainak. A német birodalom keresztes hadserege élén 3 érsek, 9 püspök, 4 apát, 5 herceg, 5 birodalmi fejedelem és 25 gróf állt. A Szentföldön elfoglalták Szidónt és Beirutot, majd Toron várának ostromához kezdtek. Itt érte őket az a hír, hogy 1197. szeptember 28-án Messina városában 32 éves korában elhunyt VI. Henrik császár 46 A császár halálhírére a birodalomban újra kirobbant a belháború, s emiatt igen sok német úr gyorsan hazatért a Szentföldről. A még ittmaradó előkelők azzal a kéréssel fordultak a pápához, hogy engedélyezze az akkoni német ispotály átalakulását lovagrenddé 4 7 A Narratio szerint a lovagrenddé válást nemcsak a német egyháznagyok és főurak támogatták, mint például Konrád mainzi érsek, Konrád würzburgi püspök és császári kancellár, Wolger passaui, Gardolf halberstadti és zeitzi püspökök, Heinrich rajnai palotagróf és braunschweigi herceg, Friedrich osztrák herceg, Heinrich brabanti herceg, Szászország, Thüringia, Landsberg, Meissen, Brandenburg őrgróf]ai, vagy Heinrich von Kaidén birodalmi marsall, hanem Jeruzsálem királya, a jeruzsálemi patriarcha, Nazareth, Tyros és Caesarea érsekei, Bethlehem és Akkon püspökei, több szentföldi báró és nemes is. 1198. március 5-én az előbb említett előkelőségek, továbbá a Templomos és Johannita Rend elöljárói jelenlétében kimondták a német ispotály lovagrenddé válását.48 A Német Lovagrend megalakulásánál tehát döntően a Staufpárti birodalmi előkelők játszották a fő szerepet, míg a legtöbb, korábban alapított lovagrendeknél (a templomosokkal kezdődően) igen
