Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
142 VAJDA LÁSZLÓ 83 Jaeger 1953, 47. Célzás a B 62 Herakleitos-töredékre (= Diels 1957: 76. sz.): „Tűz éli a föld halálát és levegő éli a tűz halálát; víz éli a levegő halálát és fold a vízét". 84 Ld. Dirlraeier 1968. 85 A részletekről ld. Jacoby 1956, 202 k. 86 Momigliano 1962, 152. (Vö. azonban uo. 146, Herodotos ókori csodáiéiról!) 87 Ld. a példákat Tacitus műveiből: Aly 1969, 115.; Norden 1959, 48 kk., 52 k„ 59 kk., 127 k. — Különösen a Trüdinger és Norden által megindított ethnográfiai toposz-kutatás rendszeres folytatása foga előreláthatólag megmutatni, milyen hatalmas befolyást gyakorolt Herodotos az európai gondolkodásra; ez a befolyás (mint pl. bizonyos nomád-toposzok szívós továbbélése bizonyítja) a jelenkort is felöleli. 88 Momigliano 1962, 152. 89 Moravcsik 1958, I. köt. 167, 199 k„ 492, 545. — Vö. Benedicty 1965, 52. 90 Vö. Moravcsik 1958, I. köt. 358 kk., 483. 91 A részletekhez ld. Moravcsik 1930, 54. kk. 92 Moravcsik fordítása (in: Györffy 1958, 24) természetesen kifogástalan, de nem szóhű. Ezért kértem KapitánfTyt, hogy fordítása lehetőleg szorosan tapadjon a görög szöveghez. — A Priskos-és Suda-helyekhez vö. Doblhofer 1955, 70; Moravcsik 1930, 54 kk. 93 Néhány évvel 465 előtt. (Szádeczky-Kardoss 1972, 62: 463 körül.) 94 Az urogok (urogoi) különben sehol sincsenek említve. Haussig (1953, 365) szerint a név görög átírása egy török uruy népnévnek, amely az uruy „család; anyaági szülők; törzs" köznévből keletkezhetett. Ez a magyarázat valószínűtlen. Ellene szól többek között, hogy a sok török nyelvben előforduló uruy szó „mag, gabonamag; növekedés" jelentéssel is bír (pl. Räsänen 1969, 516), és — Káágari adata alapján — az utolsóként említett jelentés látszik elsődlegesnek. Az amúgy is hipotétikus uruy nép léte tehát azon a további hipotézisen alapul, hogy a közszónak már az 5. században „rokonsági csoport", „törzs" vagy valami hasonló jelentése volt. — Lényegesen meggyőzőbb a kutatók többségétől elfogadott magyarázat, mely szerint az egyetlen egyszer előforduló urőgoi név esetében íráshibáról lehet szó; a szöveg szerzője tulajdonképpen a számos bizánci szö- 1 vegben előforduló ugorokra gondolt, akiknek a neve török Ogurra vezethető vissza (ld. Moravcsik | 1958, II. köt. 227 k.; Németh 1930, 106 f., és az e szerzőktől idézett régebbi irodalmat). 96 Míg a grypes név az Aristeas-jelentésben nem vonatkoztatható elegendő valószínűséggel az archeológiában griffeknek nevezett lényekre (ld. fent, 9. 1.), Priskos aligha gondolhatott másra, mint griffekre. 96 Idézi Moravcsik 1930, 56; vö. Gordon 1960, 207. 1 97 Példa rá az Attila birtokában levő „isten-kardja"-mondának priskosi kombinációja Herodotos elbeszélésével (IV 62) a hadisten Ares kardjáról a szkytha királyok birtokában (ld. Doblhofer 1 1955, 51; vö. Eckhardt 1940, 151; Moravcsik 1930, 58; uő. 1958, I. köt. 482.). — A „szkytha" név használata a hunok megjelöléseként több bizánci szerzőnél előfordul, tehát nem kizárólag Priskosra jellemző, hanem archaizáló ethnomyikai divat lehetett, amely csak közvetve utal Herodotosra; közvetlen Herodotos-utánzás azonban, ha Priskos a hun birodalom vezető rétegét a Herodotos szkytha-leírásából vett Skytliai hoi basilcioi névvel illeti (Moravcsik 1958, I. köt. 482; II. köt. 279). 98 Moravcsik 1930a, 8 k. 99 Elutasító véleményt csak Sinor (1946/1947, 50 kk.) nyilvánított: „a herodotosi beszámoló az arimasposokról és issedonokról tele van Európa-szerte ismert mithikus közhelyekkel, amelyek földrajzi lokalizálásra nem alkalmazhatók". Véleménye Priskos jelentéséről: „Történeti realitásnak tekinthetők a nevezett népek és háborúik. A maradék Herodotos befolyása alatt tett, talán öntudatlan, engedmény a mithikus hagyományokkal szemben". A Herodotos és Priskos által leírt vándorlás-mechanikát Sinor nem tárgyalja. 100 Doblhofer 1955, 32 kk., 41 kk., 48 k„ 52 kk.; Gordon 1960, 78 kk., 84 kk., 90 k„ 94 kk. 101 Vö. Gordon 1960, 194. 102 Példa erre a gondos, különböző információkat mérlegelő beszámoló Attila haláláról (Moravcsik 1926/1932, 87, 93 kk.). 103 VÖ. Moravcsik 1930, 60 kk; uő. 1958, I. köt. 65 kk.; II. köt 219 k„ 227 k„ 267 k. — Az ott idézett irodalmon kívül ld. még: Altheim 1959/1962, I. köt. 255 k.; Atamonov 1962, 64 kk., 70 k., 75 kk., 81 kk., 106 kk.; Czeglédy 1969, 18 k.; Gordon 1960, 62, 207; Sinor 1963, 267 k. 104 Moravcsik 1930, 60. 105 Moravcsik 1958, I. köt. 67 kk„ 70 kk.; II. köt. 51 kk., 58 k„ 262 k. — Az ott idézett irodalmon kívül ld. még: Altheim 1959/1962, IV köt. 274 kk.; Artamonov 1962, 55 kk., 64 kk., 69
