Századok – 1995

Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107

138 VAJDA LÁSZLÓ (Fosbrooke 1955, 56), az embrió testéből készített balzsam a jaga királyi rítusokban (Baumann 1956, 121, 144), részletek 16. századi portugál jelentésekben a mindent elpusztító zimba (dzimba) seregek vándorlásáról észak felé (Gray 1950, 88 k.), etc. 27

A még ebben a problémakörben is mindenáron szabályszerűségeket kereső, szimplifikáló gondolkodásmód példájaként említhető Wissler (1926, 183) módszere a kulturális provinciák (areas) elemzésében: a diffúzió „törvénye" (law) szerinte abban nyilvánul meg, hogy bizonyos jelenségek egy eredeti centrumból kiindulva lehetőleg minden irányban elteijedjenek; vannak azonban jelenségek, amelyek az eredeti centrumból csak egy irányban terjednek el — „this is the migration concept". 28

Példák: MacWhite 1956, 18 k.; Trigger 1968, 39 kk. — Jellemző a következő állítás: „Egy nép teijeszkedése a kultúra földrajzi kiterjedéséhez vezethet, anélkül hogy az illető kultúra elemei más csoportoknál is elterjednének" (Trigger 1968, 28). Ilyen esetek előfordulása nem teljesen lehetetlen, de valószínűtlen; Trigger azért számol velük, mert nem konkrét tényekből, hanem formálisabsztrakt „típusokból" indul ki. Az általa említett példa mindenesetre sántít: a grönlandi eszkimók archeológiai hagyatékában igenis kimutatható a középkori viking településekkel való kontaktusok hatása (Bandi 1965, 130 kk.). 29

Példák: Bohannan 1954; Vayda 1961. 30

Rendszeresen képviselte ezt a nézetet valószínűleg H. S. Vodskov (Sjaeledyrkelse og Naturdyrkelse, I. köt., Kobenhavn 1897; a munkát csak Numelin 19367, 15. k. utalásából ismerem.) Ld. azonkívül Izikowitz 1963, 173. 31

Ebben az összefüggésben megemlítendő, hogy ethnológusok már a 19. században megállapították: legfeljebb kivételesen fordul elő, hogy „népek korábbi lakóhelyüket teljesen feladják, hogy családostul egy új területre költözzenek át" (Schurtz 1900, 45). Későbbi megfigyelések ezt megerősítették (Izikowitz 1963, 176: „Csak ritkán, talán sohasem fordul elő, hogy egy egész nép — nem csak egy része — hirtelen mozgásba jön"). Ez nem csekély jelentőségű az egyre újra fellépő hiátus-teóriák (vö. Trigger 1968, 39 kk.) és katasztrófa-elméletek tekintetében. 32

Az „International Bibliography of Social Sciences" egy találomra felütött kötetében pl., „Historical migrations and contacts" címszó alatt — egyebek között — következő témákra vonatkozó művek vannk felsorolva: a francia irodalom hatása a horvát irodalomra, pásztornomadizmus, asszir kereskedelmi kolóniák Kappadókiában, Heyerdahl Kon-Tiki-vállalkozása, stb. Ugyanennek a kötetnek a tárgymutatójában az (általános) „Migrations" címszó mellett, mint alkategóriák, a „Migrations historiques" és „Migrations de travail" fogalmak találhatók. 33

Vö. Fritz 1967, 1/1. köt. 129 k., 149 k.; Jacoby 1956, 30, 33; Minns 1913, 26 kk. 34

A fogalomra vonatkozólag Id. Fritz 1967, 1/2. köt., 343 kk. 35

Jacoby 1956, 120. 36

Ellenőrizhető, konkrét érveket csak Norden (1959, 19) sorolt fel az általa képviselt datálás támaszául; eszerint az Arimaspeia legkorábban a Kr. e. 6. század közepén keletkezett; ld. még Meuli 1935, 154, és alább, 34 1., 57. j. — Számos kutató ellenben a 7. századra datálja az eposzt (pl. Bolton 1962, 4 kk., 179; Ninck 1945, 130, 265; Phillips 1955, 163; Sulimirski 1970a, 61; fenntartással Fritz 1967, 1/2. köt., 21). Ez a korai, Tomaschektől bevezetett datálás arra a megfigyelésre Ellapul, hogy a költemény különös, leginkább egy kortársnak tulajdonítható érdeklődést tanúsít a „nagy népvándorlás" iránt, amely állítólag a Kr. e. 7. században zajlott le. A következőkben azonban megkísérlem bizonyítani, hogy az Arimaspeiában említett vándorlások esetében nem datálható történeti eseményekről van szó, hanem egyfajta történeti teóriáról. 37

Nem eldönthető, hogy a mű valóban Aristeastól magától származik-e, vagy egy ismeretlen költőtől, aki Aristeas maszkját öltötte magára (Norden 1959, 19). Rövidség okából a következőkben a szerzőt Aristeasnak fogom nevezni. 38

A szkytha-fogalom Herodotosnál tele van ellentmondásokkal. Csak annyi biztos, hogy nem egy ethnikailag egységes populációt jelent (noha néhány megjegyzést — pl. IV 27, 52, 110 — a szkytha nyelvre való utalásként lehetne értelmezni); valószínűleg nem is kizárólag egy államalakulatra, annak népességére vagy uralkodó rétegére vonatkozik. Hekataios, két generációval Herodotos előtt, szkythák alatt az északi népek összességét értette (Jacoby 1956, 121, 211) ; ebben talán az achemenida birodalom ethnonymikájának sa in-fogalma szolgált mintául. Herodotos igyekezett a szkytha-fogalmat differenciálni (I 201: Hekataios elleni polémia a megjegyzés, hogy a közép-ázsiai massagetákat „némelyek" egy szkytha törzsnek tartják), de fáradozása sikertelen maradt, valószínűleg a pontusi városokban gyűjtött információk zavarossága következtében. — A fogalom tisztá-