Századok – 1995
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Kanada és a Holocaust bűnelkövetői VI/1331
KANADA ÉS A HOLOCAUST BŰNELKÖVETŐI 1351 zésére, ugyanis a védelem kétségbe vonta a háborús bűnökről alkotott törvény alkotmányosságát. De miután a Legfelsőbb Bíróság 4:2 arányban 1991. augusztus 14-én megerősítette a törvénymódosítás alkotmányosságát, a tárgyalást újra lehetett kezdeni. Poljukovicsot huszonötszörös gyilkossággal, és további 850 személy, köztük a náci megszállás alá került Ukrajna 533 zsidójának a meggyilkolásában való részvétellel vádolták. A büntetőper 1993-ban fölmentéssel ért véget. Az idevágó ausztráliai történésekről lásd: Report of the Investigations of War Criminals in Australia. Canberra, é.n. A 600 oldalas jelentést a különleges vizsgálatokra létrehozott hatóság igazgatója, Graham T. Blewitt 1993. szeptember 13-án juttatta el N. S. Reaburnhöz, a Főügyészi Hivatal államtitkár-helyetteséhez. Lásd még: The Jewish Week, 1990. szeptember 28. E részletek némelyikét Raul Hilberg szolgáltatta. 8 A Simon Wiesenthal Központ becslése szerint a második világháború után mintegy 3000 náci háborús bűnös menekült Kanadába, akik közül 1995-ben mintegy 1500-an állítólag még életben voltak. Canada Plans Bid to Punish War Crimes. The New York Times, 1995. április 9. 9 A Bevándorlási törvény módosítása egyebek között tiltja olyan személyek bebocsátását Kanadába, akik hihetőleg háborús vagy emberiség elleni bűnt követtek el. Az Állampolgársági törvény módosítása pedig nem ajánlja kanadai állampolgárság megadását olyan személyeknek, akik ellen háborús vagy emberiség elleni bűnügyben nyomozás folyik, ilyen vád alatt álltak, büntetőper indult ellenük, illetve el is ítélték őket. 10 Martin's Annual Criminal Code, 1988. évi első melléklet. Aurora, Ontario, 1988. 3^1. 11 Az Osztály 1987 márciusa és 1989 novembere között Yvan Roy vezető ügyész irányította. Utódjának, William Hobson főügyésznek 1990 szeptemberéig tartott a szolgálati ideje, majd őt Peter Kremer vezető ügyész követte. 1990 végén 32 alkalmazott dolgozott az Osztályon, akiknek munkáját még a Királyi Kanadai Lovasrend őrség 26 embere is segítette. 12 A Fintára és a Csongrád megyei, köztük a szegedi zsidók pusztulására vonatkozó további részletek megtalálhatók: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Második, bővített kiadás. Budapest, előkészületben. 21. fejezet. Lásd még a következő jegyzetet. 13 Finta a beszámolók szerint 1945 januárjában menekült el Magyarországról annak a vasúti szerelvénynek a parancsnokaként, amely rendőrök és csendőrök családtagjait telepítette át. Az amerikaiak elfogták, és állítólag körülbelül 18 hónapot töltött hadifogoly-táborban Németország amerikai megszállási övezetében feltehetőleg úgy, hogy eltitkolta a szegedi téglagyári gettóban betöltött szerepét. Szabadon bocsátása után Münchenben, majd Franciaországban tartózkodott, és konyhaművészeti ismereteit gyarapította. 1951-ben bevándorolt Kanadába, és Torontóban éttermet nyitott. A magyar hatóságok elfogatási parancsot adtak ki Finta ellen, de nem tudtak a nyomára bukkanni. 1947. november 11-én emeltek vádat ellene (Népbíróság, 252/1947. sz. ügyészségi irat). Ügyét 1948. január 28-án, Szegeden a dr. Félegyházi Pál vezette népbírósági tanács tárgyalta. Tanúvallomást tettek a gettó túlélői, köztük zsidó hitközségi vezetők, akik Fintáról mint „a szegedi gettó őrparancsnokáról" beszéltek. Bűnösnek találták, és legkisebb büntetésként öt évi kényszermunkára ítélték. Szeged, Népbíróság, 221/1947/10. 14 Lásd például Pál József: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen. Szegedi Könyvtári Műhely, 1986. június, 1—48. A történelmi háttérre vonatkozóan lásd a 12. jegyzetben idézett művet. 15 Dick Chapman „I'm the Nazi Who Never Was" című cikkét a lap 1982. december 22-i száma közölte. A másnapi szerkesztőségi cikk False Charge címmel jelent meg. 16 Fintán kívül Citron asszony beperelte a lap kiadóhivatalát, Douglas Creightont, a kiadóját, Peter Worthingtont, a lap főszerkesztőjét, és rendes alkalmazásban álló újságíróját, Dick Chapmant is, továbbá Egri Györgyöt, aki az idő tájt a torontói magyar-zsidó hetilapnak, a Menóra-Egyenlőségnek volt a kiadója. A keresetet 1983. február 10-én, 1869/83. ügyszámon iktatták Toronto Város Bíróságán. A kereset módosítása 1984. augusztus 15-én, 23970/84. ügyszámon került a bírósághoz. 17 A keresetet 1983. június 19-én, 6662/83. ügyszámon iktatták az egyik torontói bíróságon. 18 A lap 1987. november 3-i számában megjelent önkritikus helyreigazítás egyebek között a következőket tartalmazta: „Lapunk idézte Finta úrnak és másoknak arról tett nyilatkozatát, hogy a vádaskodások némelyike alaptalan. Szerkesztőségi cikkünk úgy nyilatkozott, hogy valamennyi vádaskodás alaptalan. Azóta további bizonyítékokat juttatott el hozzánk a kanadai Holocaust Emlékbizottság, melyet Citron és Helen Smolack asszony alapított, és ezek szerint Finta Imre csakugyan azt tette, amit állítottak róla [involvement as alleged], A hozzánk eljuttatott bizonyítékok között volt több szegedi Holocaust-túlélő 1985-ben videoszalagra vett vallomása, valamint az az
